Idézetek az emberismeretről
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod, Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Minél tovább nézlek, annál többet látok.
Az az ember, aki őrült dolgot tesz, még nem biztos, hogy őrült is.
Vannak emberek, akik különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy problémáikat elkerüljék, messze eltávolodnak attól, ami jó és ésszerű lenne, csak hogy ne kelljen szembenézni problémáikkal; aprólékosan kidolgozott képzetvilágban élnek, melynek gyakran semmi köze a valósághoz.
Minél kevesebbet mutatsz magadból, annál kíváncsibbak lesznek az emberek.
Azt mondják, ha igazán meg akarsz érteni valakit, a másik cipőjébe kell bújnod. De néhány cipőben nehezebb járni, mint a többiben, mert nem mindenki akarja megosztani a sajátját másokkal.
Az ember tervez, az Isten végez, de ebben az életben Ha nem vittél még semmit véghez, az nem a véletlen műve, Hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal Haragban állsz az egész világgal.
Az emberek, ha először találkoznak, inni mennek. Vagy enni. Sohasem futni vagy úszni, vagy szeméttelepre tévéket zúzni. Pedig milyen szép világ is volna az.
Minden aranylelkű lány (...) azt hiszi, minden úgy van, ahogy éppen megéljük. Mindenki olyan, mint amilyennek abban a pillanatban látjuk. Senki sem olyan.
Mutasd meg, hogyan ünnepelsz, és megmondom, ki vagy. Mutasd meg, hogy úgy ünnepelsz-e, ahogy azt javasolják neked, és megmondom, ki nem vagy.
Nem arról ismerszik meg az ember, hogyan élt; nem arról, mennyire könnyen ijed meg egy hangtól, vagy hogy milyen könnyen mutatja ki az érzéseit. Az a legfőbb mérce, hogy mennyit hasznosít valaki abból, amit az élet tanított neki.
Minden félelmetes között a legfélelmetesebb az ember.
Mindenki igyekszik a leghódítóbb hímmé és a legkívánatosabb nősténnyé válni. Ám az állati létbe nyúló gyökereket erkölcsi okok miatt esztétikumnak leplezzük. Szépségről beszélünk és párosodást értünk rajta.
Van, akinek semmi nem elég jó, Kezén meg a lábán a béklyó, Bárhova is menekül, Az árnyékát nem lépi át!
Sokkal könnyebb az emberekből sírást kiváltani, mint megnevettetni őket.