Idézetek az emberismeretről
Tudatosan vagy tudattalanul a nők mindig a becsületérzésre, az adott szó kötelezettségére hivatkoznak, amire oly kényesek a férfiak.
Az ember nagyságához tartozik az is, ha érződik, ami megalázza.
Megdöbbentő látni, milyen könnyen mállik szét az emberek méltósága. Ha belegondolunk, ez természetes, hiszen a szóban forgó méltóságot csak szüntelen erőfeszítéssel tudták megőrizni, valódi természetük ellenében.
A gondolkodó ember általában azzal tölti az idejét, hogy a dolgokról kialakított képet az új tényekhez igazítja, amelyek meghazudtolják.
Az ember különös hivalkodása, mely azt engedi és akarja elhitetni, hogy valami igazságra vágyik, pedig csak szeretetet kér a világtól.
Nem hiszem, hogy az emberek meg tudnak változni (...). Csak egyre jobban tudják titkolni, de a gonosz lányok azok is maradnak.
Hazug csajok társasága c. film
Az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy azt siratja, azt áhítja, ami megalázza.
Nem valljuk be, ha hazugok vagyunk, hiúk, irigyek. Mindig a másik ember a hazug, a hiú. És különben is, ha az ember a dühkitöréseit bevallja, ezzel elkerüli, hogy a többi hibájáról kelljen szólnia. Aki maga jószántából vádolja magát, annak a hibáit nem firtatjuk, nem igaz?
Vannak hibák, amiket soha nem vall be az ember. Csak azokat vallja be, amelyek beismerése semmibe se kerül. Persze a hamis alázatosság hangján.
A magány és az elszigeteltség (a kettő nem ugyanaz) hatására a végén gonosz és pletykás lesz az ember. De minden pillanatban gátat kell vetni önmagunkban a gonoszságnak és a rágalomnak.
Én nem hiszem el, Hogy csak így lehet, Hogy az önzésen kívül Az ember mást nem tehet. Mert ahogyan él, A végén úgy marad egyedül És nem lesz már semmi, Mit szeretne legbelül.
Sokkal több erő van abban az emberben, aki akkor jelenik meg, amikor meg kell jelenni.
Közönséges lélek igényli, hogy mindig igaza legyen.
Ilyen az ember, kedves uram, kettős arca van: nem tud szeretni, csak ha önmagát szereti.
Facebook
Pinterest