Idézetek az emberismeretről
A természetünkből fakad, hogy szépítünk egy kicsit a dolgokon, ha tudjuk, hogy valaki el fogja olvasni, amit írtunk. Az emberek hajlamosak az általuk fontosnak tartott dolgokra koncentrálni, és elég gyakran letisztítják őket egy picit, hogy nyilvánosság számára fogyaszthatóak legyenek.
Hiszek benne, hogy mindenki okkal válik olyanná, amilyenné. Hogy mindenkinek megvan a saját múltja, a saját fájdalma, amit a saját módján próbál kezelni.
Sokszor épp az érzi a legkevesebbnek magát, akiről a legkevésbé gondolná az ember.
Az ember olyanná válik, mint az, akivel az idejét tölti.
Elképesztő, hogy az ember mikről meg nem tudja győzni magát, ha el akar menekülni az igazság elől.
Az emberek nagy tehetséggel képesek olyan indokokkal előállni, amelyek igazolják az ostobaságaikat.
A középszerű emberek számára a zsarnokság természetesebb a művészetnél.
Tapasztalataim szerint az emberek szinte bármiről meg tudják győzni magukat.
A többi ember tükör. Gyorsan elhomályosuló tükör, ez igaz, mivel az ember figyelme ellankad. Állandóan fel kell csigáznia figyelmét, ingerelni, hevíteni.
A hallgatás elhiteti, hogy nem ítélkezünk s nem kívánunk semmit.
A tétlen emberekkel nehéz kijönni. Azon kívül, hogy lehangolóak, kissé még veszélyesek is lehetnek.
Ő olyan, mint a füst: azt hiszed, tisztán látod, de ha kinyújtod a kezed érte, csak a semmit markolod. Ez egyfajta erő, talán. És épp ez teszi kiismerhetetlenné.
A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyengeség.
A zsenit és az őrültet az különbözteti meg egymástól, hogy a zseni időben észreveszi, ha egy hibás hipotézist akar megvalósítani. Az őrült végig kitart eszement ötlete mellett.
Van valami az emberben, ami erősebb annál, mint amit létrehoz.