Idézetek az elfogadásról
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.
Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!
Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!
Hogy égi ember lehess itt a földön, először is engedelmességet kell fogadnod. Mert, látod, csak az engedelmes ember vezethető. Éppúgy, mint az engedelmes állat. Ha a lovat a maga eszére bocsátjuk, nem halad jó úton. A barátoknál is mindig az okosabbnak engedelmeskedünk. Azért is állunk össze egy szerzetbe, mert tudjuk, hogy nincs olyan okos ember, akinél még okosabb ne találkozna: az okosabb vezeti, világosítja a kevésbé okosat. Ezért nagy törvény itt az engedelmesség.
Sokszor nem azzal hitelesítünk valakit, hogy megértjük, hanem azzal, hogy elfogadjuk.
A rossz megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy elfogadhassuk a rossz létezését.
Nincs semmi bajom a hippikkel vagy a szélsőbalosokkal vagy akárhogy is hívjuk őket. Szükségünk van rájuk. Meggyőződésem, hogy mindkét végletre szükségünk van, még azokra is, akikkel nem értünk egyet vagy akiket utálni akarunk. Nélkülük unalmasabb lenne az élet. Nem lenne kivel vitatkozni. Ha jobban belegondolunk, bal nélkül nincsen jobb sem. Közép pedig csak akkor lehet, ha van mindkettő.
A lélek vagy a test minden szenvedésében, lelki sötétségben és elhagyatottságban hallgatni fogok, akár egy galamb, panasz nélkül.
Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak: szenvedésed is hasznodra volt. Mondd: "köszönöm", a legárvább sorsnak, hiszen az is ember sorsa volt.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A beletörődés ölni tud. Aki nem hajlandó beletörődni, elnyeri a jogot, hogy emberként élhessen ebben a világban. Mindhalálig kitart.
Úgy jó, amilyen vagy. Ezért tudnám elképzelni, hogy ne csak a feleséged legyek, hanem a szeretőd is.
Ne reformáljuk azt, amit már nem lehet átalakítani, sorsára kell hagynunk a gonoszt, hadd falja fel önmagát, rohadjon el végleg.
Idő kell, míg új gondolat, új eszme elterjed, míg mindenütt megértik s megismerik, kivált ha nem olyan formában jelenik meg, hogy bárki rögtön magáévá tehesse; ha meg ellentétben is áll a régiekkel, egyenesen harcot kell állania.
Ami valahogyan van, és nem tudjuk a magyarázatát, arra való, hogy elfogadjuk.
Facebook
Pinterest