Idézetek az elfogadásról
Ha azt kérdezed, hogy hol hibáztál, mit nem vettél észre, vagy mit mulasztottál el, hogy odajutottál, ahol vagy, akkor térj vissza a múltadhoz és kezdd el újra követni a sodrást, ami ebbe a mederbe hozott, de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak, úgy, ahogy a szerepük megkívánja, és ne te mozgasd őket.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
A törvényeknek soha nem a betűjét, hanem a szellemét kell tisztelni.
Őszinteségre vall, ha valaki felfogja, hogy milyen keveset tud valójában, ez biztos pont, amire építeni lehet.
Nehéz engedelmeskedni egy olyasvalaki parancsainak, akit az ember kinevetett poharazgatás közben.
A lelkünk akkor nyer megnyugvást, amikor egészen egyszerűen felhagyunk a küzdelemmel, és tudomásul vesszük a tényeket.
Akárhogy bánom is ma ezt, azt, megváltoztatni nem lehet. És ez a megváltozhatatlan, amit most már vállalni kell, azzal vezekeltet a rosszért, hogy sohase felejtem el; de vigasztal is, jóra oktat: szeretni, ami emberi - piszkosságaimból tanultam másoknak megbocsátani.
Az "értem és elismerem azt, amit mondtál" mondat néha millió dollárnál is többet ér.
Minden tartós kapcsolat abból indul ki, hogy az ember mindennek ellenére szereti a másikat. "Szeretlek, annak ellenére, hogy nem olyan vagy, amilyennek először képzeltelek." Nem magától értetődik, hogy az ember kiáll a másik mellett. Csak akkor beszélhetünk valódi szeretetről, ha tényleg tenni akarunk valamit a másikért. A kapcsolat nem maradhat fenn az adakozó szeretet nélkül.
A tartós kapcsolatok másra adnak lehetőséget, mint a rövidek, mert bizonyos aspektusokat el lehet bennük mélyíteni, és felszínes kötelékek helyett valódiak alakulnak ki. Ilyenkor ismeri meg az ember igazán a másikat. Az első szerelem megszűnését követő nagy kijózanodás szakasza után egy olyan fázis következik, amelyben az ember próbálja megváltoztatni a másikat - több-kevesebb sikerrel. Ha a kapcsolat túléli ezt a folyamatot, akkor a két fél felhagy azzal az igyekezetével, hogy a másikból mesebeli herceget vagy királykisasszonyt faragjon, és elkezdődik az igazi kapcsolat, amelyben szép lassan elfogadják egymást olyannak, amilyenek.
Igen, ha hibát követünk el, bocsánatot kell kérnünk, aztán pedig tovább lépni. Meg kell próbálni elfogadni az életünkben a változásokat, azt kell választanunk, hogy megbízunk egy régi ellenségben, vagy meg kell tanulnunk, hogy ne mi vívjuk meg a gyerekeink harcait. De néha az a fájdalom, amit mi okoztunk, olyan nagy, hogy nem lehetséges továbblépni.
Észrevetted már (...), hogy a macskák mennyire kitartanak az akaratuk mellett, ha valahova menni szándékoznak? (...) De ha valaki elállja az útjukat (...), akkor leülnek, lazítanak, kiengednek és megragadják az alkalmat mancsaik nyalogatására.
Nagyon gyakran megtörténik, ha az ember szerencsés, és rátalál valakire, mondjuk én férfi egy nőre, vagy te nő egy férfira, vagy nő nőre, vagy férfi férfira, aki valóban szereti - akkor lehet, hogy az első élmény abban a pillanatban, amikor rájövök, hogy most valakivel vagyok, aki tényleg szeret, a zokogás lesz. És a másiknak el kell fogadnia, hogy nem is tudja, hogy miért zokogok, de abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy hazaértem, vagy végre kaptam valamit, ami eddig nekem még soha nem volt, akkor az első élmény a zokogás. Ha ezt a párom el tudja viselni, akkor minden rendben van. Ha nem, akkor baj van.
Az ember mindenhez tud alkalmazkodni, ha muszáj.
Amikor szenved az ember, jobb, ha elfogadja, hogy szenved, hiszen a szenvedés attól még nem fog elmúlni, hogy nem vesz róla tudomást.
Facebook
Pinterest