Idézetek az elfogadásról
Maradunk mindig mozgásban, mint minden, mint az élet, mind Egy - mindegy, milyen szinten, nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem, csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben.
Az embert bizonyos körülmények között rá lehet venni arra, hogy lemondjon annak a végrehajtásáról, amit akar. De hogy hagyja előírni magának azt, amit tennie kell, vagyis hogy akarja azt, amit nem ő, hanem másvalaki tart helyesnek, erre csak úgy lehet rávenni, ha nem tekinti magát szabadnak.
Az emberi lehetőségek határán alázattal el kell ismernünk a sors hatalmát.
Igazán szórakoztatónak talállak, de azt hiszem, sokkal boldogabb lennél, ha elfogadnád az igazi természetedet és nem harcolnál ellene.
A világ megállt (...). És meg sem indul addig, míg maga azt nem mondja, hogy... igen, már visszatért a lélegzetem. Már megszoktam itt, ahol most vagyok. Már borzasztóan unom is, hogy itt legyek, ahol vagyok. Már tovább akarok menni.
Ne hidd, hogy az állatkerti vadak mind egy szálig gyűlölik ketrecüket, csak azért, mert rács van rajta. Van, amelyik beleszámítja sorsába a biztos és elégséges napi étkezések rendjét, kényelmét, a nézősereg millió kedveskedését, a mindig ugyanott felkelő napot, a sűrűn kitakarított vackot, és ezért belenyugszik a rácsba is... Időnként feltörő dühe talán olyan lelkiállapotból búvik elő, amilyen nálunk, embereknél a részegség.
Ha tudjuk, hogy a butaság mindig bennünk rejlik, szabadon részesíthetjük előnyben a belátást.
Nincsenek maguktól jól működő párkapcsolatok: mindkét félnek nagyon sokat kell tennie a boldogságért. (...) Ennek első lépése az, hogy a férfi megértse és elfogadja a nőt, a nő pedig értse és fogadja el a férfit.
Tiszteld a múltat, az eredetedet, a hovatartozásodat, s mindennek hordozóját, önmagadat.
Mélységes a fájdalom kútja. De ha a jót elvesszük Isten kezéből, mondják a hívők, zokszó nélkül el kell vennünk a rosszat is.
Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget.
Semmi keresnivalónk a természet fölött. Benne, vele együtt kellene élnünk.
Tiltakozás helyett hallgatni gyávaság.
A bulvársajtó (...) azokat a sztorikat kapja fel, amelyek valami számunkra idegen, érthetetlen, bizarr szokásról vagy hagyományról szólnak. Pedig a tradíciók, a társadalmi értékek mindenhol mások. A megértésnek, az elfogadásnak csak annyi lenne a nyitja, hogy ne a saját, európai értékrendszerünkkel akarjuk megérteni a másik kultúra mozgatórugóit.
Meg kell tanulnunk kiiktatni a kellemetlen gondolatokat, és sohasem foglalkozni velük. Máskülönben életünk végéig azt kiáltoznánk, hogy "Miért?", telesírnánk a zsebkendőnket, és semmire sem jutnánk.
Facebook
Pinterest