Idézetek az elfogadásról
Minden, ami megvalósul, vagy ahogy mondjuk: "létrejön", magán viseli a mulandóság savanyú izzadtságszagát.
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre - lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Bolond szerelem, féltékenység és a város elleni lázadás kényszere. Minden gyerek ilyen. De tudod, az ember egyszer felnő.
Bárcsak bölcsebbek és fejlettebbek lennének az emberek, hogy mindenkit egyformán kezeljenek akkor is, ha más a kinézetük! Csúfok.
A tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.
Az embereknek meg kéne próbálniuk a velük történt rossz dolgokból végül valami jót kihozni.
Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.
Ne várd el az emberektől, hogy mások legyenek, mint amik valójában. És magadtól sem.
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.
A testem úgy döntött, hogy sem megküzdésre, sem megfutamodásra nincs szüksége. Kizárólag az agyam nem tud megkönnyebbülni.
Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.
Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.
A nemiség csak akkor igazán jó, ha benne ember adja magát embernek, ember fogadja el az embert.
Tiszteletre méltónak a szellem lázadását a természetes ellen csakis akkor nevezhetjük, ha és amennyiben az ember méltóságát és szépségét tartja szem előtt, ellenben semmiképpen sem mondható tiszteletre méltónak az olyan lázadás, amely ha nem is kívánja, de mindenesetre maga után vonja ennek lealjasulását, megbecstelenítését.
Aki a párja szüleit nem hajlandó elfogadni, az a hitvesét sem fogadja el egészen és igazán. Olyan tehertétel ez a házasságnak, amely lehetetlenné teszi, hogy egészen egymáséi legyenek.