Idézetek az elfogadásról
Nem követeljük tőled, hogy legyél valamilyen az imádatunkért. Önmagad légy, extrább elvárásaink nincsenek.
Ma már a világ túl kicsi ahhoz, hogy ne legyünk testvériesek egymással.
Ha felhívják a figyelmed valaki rossz szokásaira, nehéz nem észrevenni őket. De ha eléggé szereted az illetőt, mit számít az a néhány rossz szokás.
A lázadásom megváltozott, sokkal toleránsabb lettem a világgal szemben. Ez azt jelenti, hogy rájöttem, az embereknek állampolgári joga hülyének lenni. És ha ez így van, honnan veszem én a bátorságot ahhoz, hogy azt mondjam, emberek, ti hülyék vagytok.
A külső tények ott vannak, azokat nem változtathatod meg... De ahogy te viszonyulsz az életedhez, a mindennapokhoz, az már rajtad múlik.
Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el.
Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni.
Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.
De ő már csak ilyen volt, és egyre gyengébbnek érezte magát, egyre inkább képtelennek arra, hogy megváltozzon. Néhány éve még zavarta a hozzáállása, még képes volt hőstettekre, de mostanra megszokta a hibáit. Ismert ilyen embereket, akik annyira megszokták a hibáikat, hogy erénynek tartották őket. Akkor pedig már túl késő volt, hogy megváltoztassák az életüket.
A kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok egyik legfontosabb részeleme egymás kölcsönös tisztelete és elfogadása.
Hajlamosak vagyunk az áramlattal úszni, anélkül, hogy kritikusan megvizsgálnánk, vajon a többség ésszerűen cselekszik-e?
A nőnél ugyanis fennáll az a veszély - ezt, mint képzeletbeli nő éltem át -, hogy elfogadja a másik embert olyannak, amilyen.
El kellett fogadnom, hogy talán nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy az agyam logikus felére támaszkodjak. Talán ez egy olyan alkalom, mikor át kell lépnem a korlátokat. Nem a szabályok szerint játszani. Elfogadni a lehetetlent.
Nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk, de ezen elvek hirdetői vajon miért hiszik, hogy ettől pokolian okosak? Mindenesetre az álláspont kényelmes: én tudom ám, hogy mitől döcög a szekér, és nekem ez untig elég is. Majd éppen én szedegetem fel a göröngyöket az útból? Fenét, még áthajthat rajtam az ostoba kocsi.
Már többször is mondtad, hogy a szenvedély perzselésére vágysz, azt akarod, hogy elemésszen a szerelem. Én világéletemben menekültem az olyanok elől, akik ezt várták tőlem, szóval nagyon nem értem, miért is vágysz ilyesmire, de igyekszem elfogadni.
Facebook
Pinterest