Idézetek az elfogadásról
Csak a döglött hal úszik az árral.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít.
A fájdalom és a veszteség is az élet része.
Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.
Nem számít, milyen bölcs is a világ dolgaiban, vannak dolgok, melyek túl szörnyűek ahhoz, hogy megértsük őket, és napirendre térjünk fölöttük.
A világnak az a dolga, hogy valahol otthon legyen bennünk.
Szánalmas, mennyire nem tudunk együtt élni a talányainkkal (...). Ha nincs valamire magyarázatunk, inkább elutasítjuk.
Az ember nem magányos lény. Nem képes pusztán magában helytállni. Vannak pillanatok, amikor a gyengeség egyáltalán nem szégyellni való.
Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele... és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.
Csakis az egymás felé irányuló gondolkodás és szemlélet teheti kerek egésszé, valóban teljessé a globalizáció elkerülhetetlen folyamatát.
Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.
Egy mélyen hívő férfira gondolok, akinek az anyósa és felesége pokollá tette életét. Mindenki azt tanácsolta, váljon el. A barátja azt mondta: Őrült vagy, anyósod boszorkány, a feleséged démon! Azt válaszolta: Nem azok, csak az Úristen reszelője az egyik, vésője a másik, s ezekkel faragcsál engem. Nem jó, de szükségem van erre. Nos, az ilyen, s csakis az ilyen erős szelídekre mondja Jézus: boldogok! Boldogok, mert éppen az az erő, amely szelídség is egyben, növeli, tágítja életünket túl önmagunkon, túl a közvetlen TE-n s olyan mértékben és dimenziókban, hogy Jézus őket mondja a föld örököseinek. Nem elírás, nem tévedés tehát!
A csillagok nem csapnak zajt az égen. Igen - elégedettnek kell lennem.
Csak aki előre megy, az meri megengedni magának, hogy hálás is legyen annak, aki megelőzi.
Az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el kell viselni.
Facebook
Pinterest