Idézetek az elfogadásról
Tudd meg, hogy már megtanultam, hogy veszteni is tudni kell. És már réges-rég egyszer se bőgök.
A hiba beismerése már nagy lépés a javulás útján.
A szerény embernek jellemző vonása, hogy készen fogadja el baráti körét úgy, ahogy az alkalom hozza.
Az igazi teljesítmény (...) az, ha az ember jót és szeretnivalót talál egy olyan gyerekben, akit a világ utál és kiközösít.
Vannak csaták, amelyeket nem nyerhetünk meg. Néha még csak küzdeni sem érdemes.
Meg kell tanulnod bizonyos dolgokat ahhoz, hogy emberként állhass a talpadon. Amit nem tudsz elkerülni, megkönnyítheted, ha önként adod át magad. Ne várjuk meg, hogy a sors kényszerítsen: ennyi a szabadság. Az átélés, a hogyan szabadsága...
A megalkuvás mindig gyávaságból fakad.
Amikor megalkuszom, akkor nem merem kimondani azt, ami bennem van, és hagyom, hogy a másik azt tegye velem, amit ő akar. Inkább tűrök, és némán szenvedek.
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Aggódni kezdtem, hogy mi lesz veled (...) ha kifogsz egy olyan embert, aki azt hiszi, hogy az aggodalmad idegbaj. Aki nem ismer téged, aki azt akarná, hogy szégyenkezz emiatt, aki azt akarná, hogy normálisabb legyél, és meg akarna változtatni, hogy szeresd jobban magad. Aki nem ilyennek szeretne, aki nem hagyna meg olyannak, amilyen vagy. Azt gondoltam, hogy én meghagynálak. Ez nekem való feladat lenne az életemben.
Az élet alapos ismerői közül legtöbben azt mondják, hogy e világon a boldogság főként az, hogy úgy kell venni az életet, amilyen. Annak az embernek példája, aki e felfogást, mondhatni, tökélyre vitte, egy kiváló arab író elbeszélésében található. Ez egy utazóról szól, aki egy szép délután elaludt a pázsit ama részén, amely egy makkocskát tartalmazott. Felébredve azt tapasztalta, hogy teste melegétől a makk kicsírázott, ő pedig vagy húsz méternyire a földtől, egy hatalmas tölgy legfelső ágai között volt. Képtelen lévén lejönni, nyugodtan nézett szembe a ténnyel. Így okoskodott: "A körülményeket nem tudom alárendelni az akaratomnak, tehát az akaratomat fogom alárendelni a körülményeknek. Ennélfogva itt maradok." Úgy is tett.
Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk.
A sajátos külső megtartása mellett üdvözül a lélek.
Szeress belém, és viselj el. Vagy hagyj el. De ne változtass meg. Fogadj el.
Hidd el, ahhoz, hogy boldogan élj, Nem kell, hogy a valóságnál többet remélj.
Facebook
Pinterest