Idézetek az elfogadásról
Aki ad, jobban rá van szorulva az elfogadásra, mint az, aki elfogad, az adakozóra.
Szeretni nem jelenti azt, hogy egyformán gondolkozunk, sem azt, hogy jobban szeretlek magamnál. Az a kérdés, hogy tisztelsz-e olyannak, amilyen vagyok.
Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyű.
Néhány gond olyan, mint a hullák. (...) Jobb elásni, és továbbállni.
A változtatás erőltetése visszafogja a változást. Ezzel szemben az elfogadással szabad utat nyitok a változás előtt anélkül, hogy döntenék felőle.
Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok - ez a szeretethez vezető út.
Az ember akkor a legboldogabb, amikor szükségletei és javai egyensúlyban vannak egymással. (...) A bölcs ember úgy valósítja meg ezt az egyensúlyt, hogy az igényeit csökkenti le a javai szintjére. A leghathatósabb módszer erre az, ha megtanuljuk megbecsülni az élet ingyen ajándékait: a hegyeket, a nevetést, a költészetet, a baráti borozásokat.
Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen.
Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!
Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment", s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.
Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.
Az ember ne sajnálja azt, ahogyan élt. Minden a javára volt, ha túlélte.
Tudod, nem is hittem volna, hogy ennyire beletörődöm. A vakságomba. Mert látok. Jobban látok mindent, mint régen, amikor még megvolt a szemem világa. A hangok meg az illatok képpé válnak. És minden, amire emlékszem, megszépül.
Egy életed van. Bármit is kezdesz vele, bármilyen baj is ér, azzal kell élned. Nem teheted meg nem történtté.
A megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk.
Facebook
Pinterest