Idézetek az életről
Miért van annyi baj az életben, amikor éppen minden jól megy, és még boldog is vagy?
Már gyűlnek a fákon a hollók - ijedezget a szívben a vágy - leskelve köröznek az égen, mint kunkorodó teagőz, így szálldos az élet is éppen, a tavasz meg a nyár meg az ősz.
Úgy nem találod meg a békét, ha elkerülöd az életet.
Meg vagyok győződve arról, hogy a világ bennünk van, valamint a minket körülvevő emberekben, akiket ugyanúgy betöltenek a csodák és a titkok, mint magunkat.
Mindnyájan meghalunk. (...) Az igazi trükk, hogy szelíddé tegyük az átmenetet.
Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást.
Az élet egy nagy lutri.
Akinek családja van, gyerekei, az tudja, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy terveztük. Épp ettől olyan érdekes. Az élet (...) tele van izgalommal.
- Előbb-utóbb eljön az idő, amikor fel kell tennünk a kérdést, hogy boldog életet akarunk-e vagy jelentőségteljeset. - Én mindkettőt. - Azt nem lehet. Két teljesen eltérő út. Ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen, a jelenben kell élnie, nem gondolhat arra, mi történt korábban, és arra sem, hogy mi vár még rá. De ha az élet jelentőségteljes, kénytelen a múlton tűnődni és a jövőt fürkészni.
Az élet szép. Viszonylag.
Pillanatnyilag nem lehet szinglinek lenni. Az egy hosszútávú életstílus.
Mennyire ismerjük a jövőnket? S főleg, hogy mennyire formáljuk mi magunk, s mennyire alakítják a külső körülmények életünk eseményeit. Mi az, amit hoztunk magunkkal, s mi az, amit varázshatalmunkkal mi magunk idézünk meg? Meddig van eltervelve a sorsunk? És mennyire ronthatjuk el az életünket?
Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része. Milyen lesz? (...) Hogyan lesz? Néha megálmodjuk! (...) Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe... Várakozni egy ideig jó. De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem. Ha például a fenti mondatot így írom: "Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik "várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen. Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el! Soha. Az ígéret nem teljesedik be.
Ha az élet tükör volna, sokkolna a tükörképem.
Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.
Facebook
Pinterest