Idézetek az életről
Az energia követi a gondolatot; afelé haladunk, amit képesek vagyunk elképzelni és e határokon nem juthatunk túl. Tapasztalatainkat a feltételezéseink, az elvárásaink és a hiedelmeink színezik, teremtik meg; ha megváltoztatjuk elvárásainkat, az élet összes aspektusával kapcsolatos tapasztalatainkat is megváltoztatjuk.
Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk vagy bezárkózunk-e, kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk-e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányba haladjunk tovább.
Az élet legalapvetőbb választása az, hogy kinyílunk vagy bezárkózunk-e, kreatív és önkifejező energiáinkat pozitív vagy negatív módon nyilvánítjuk-e meg a világban. Bármilyen körülmények között találjuk is magunkat, mindig hatalmunkban áll megválasztani, milyen irányba haladjunk tovább.
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket.
Annyi örömöt és boldogságot csikarok ki az élettől, amennyit csak lehet.
Úgy élj, hogy ne bánd az időt, amit elvesztettél.
Mennyire üres lenne az életünk, ha semmire sem neheztelhetnénk!
Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.
Néha csupán egy kis lökésre van szükségünk, hogy az érzelmeinket átrendezhessük, és már egy régóta esedékes irányt adjunk az életünknek.
A gond csak az, hogy a fénykép egy folyamat kimerevített pillanata, s ha elkészül a felvétel, azonnal megy tovább az élet. De milyen élet?!
Hadd álljon meg benned az élet, Hogy megkérdezd: - Élet, mi végre kérlek, Hogy annyira keményen meneteltél, Engem, mint birka, lelegeltél, Tisztellek, küzdesz, meg minden, Csak valld be nekem, hogy nincsen Szükséged immáron másra, Csak a kezedben a dámapárra, Hogy megemeld ismét a tétet, Nyerjél még egypár évet, Csinálj még egypár dolgot, Amit valaki fontosnak mondott!
A való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. Ami a legfontosabb: azt kapod, amit te is adsz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt, amire mindig is vágytál, vagy csak elérni, de kitalálni, hogy nem elég? Életed hátralévő része itt dől el, az álmokkal, amiket üldözöl, a döntésekkel, amelyeket hozol és a személy, aki lenni szeretnél... Életed hátralévő része hosszú idő. És életed hátralévő része épp most kezdődik.
Az élet nem ajándék, nem lehetőség, hanem egy hatalmas kicseszés. A fogantatásod pillanatától harcolnod kell, aztán betegségek és gonosz emberek nehezítik a sorsodat, de küzdesz, nehogy meghalj! Viszont egyszer úgyis véged. Akkor mi értelme van a csatáknak? Hiszen az örök életet úgysem tudod magadnak kiharcolni. Csak reménykedem abban, hogy a mennyország létezik, és a lelkünk tovább él a testünk elmúlása után is.
Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet.
Nekem az kellett, hogy az érzés irányítson bennünket az életben, és ne az élet irányítsa az érzést.