Idézetek az életről
Ez a világ tágas hely, és neked fontos szereped van benne. Azt hiszed, mindenki boldog azzal az élettel, ami jutott neki? Azt hiszed, hogy mindenkinek hatalmában áll megválasztani a sorsát? Bocs, szivi, de ez nem így működik. Próbálod magad mellett tartani a szeretteidet, és megvívni a megnyerhető csatákat, és ez a lényeg.
A szükség nagy úr. Amire szükséged van a túléléshez, azt megtanulod szeretni.
Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltűnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idő van.
Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva.
Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé.
Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyű, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép.
Csakis az térhet vissza az életbe, aki elébb eltávozott onnan.
Ugyan mi lehet veszélyesebb, mint maga az élet?
A természet nem barátságos, de nem is rosszindulatú. Nem akar szenvedést okozni, de nem is tesz ellene semmit.
Az élet annyit, de annyit tartogat a számunkra, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy érte nyúljunk; annyi örömünket lelhetjük férfiban és nőben, művészetben és irodalomban, és még sok minden másban, amiért hálásak lehetünk.
Olykor egy evezőcsapással jobbra vagy balra kanyarodhatsz, de mindig csak az ár iránt.
Legyél egyszerűen csak része a világnak. Nem dughatsz mindent kategóriákba, nem választhatod le magadról az élményt azzal, hogy szavakat aggatsz rá. Ahogy a dalban: let it be. Csak hagyd, hogy legyen.
A földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek.
A világ tele van születő csillagokkal. Az egyik szikrázó csillag te magad vagy. Téged is, akár a többi csillagot, egy szép fény ölel körül. Ő a te utad, melynek különböző lépcsőit járod.
Utak és utasok - hányfajta is van belőlük! Hányfajta nemzetség e világon! mennyi foglalkozás! mennyi nép! Hány különféle irányt is választhat az élet, Ez az élet, amely legvégül is a mélyben, a mélyben mindig ugyanaz!
Facebook
Pinterest