Idézetek az életről
Gyöngéd-szelíddé tette őt a szépség; ám attól fél, hogy hazajutván, a nagyvárosban bizonyossá lesz sejtése: a huszadik századi ember életmódja talán nem embertelen, de nem is emberi.
Van első, felejthetetlen szerelem! Amit az ember nem tud kitörölni szívéből, emlékezetéből, évek múlásával sem. Évtizedek után is egy szép, felejthetetlen, kellemes dolog. Egy felejthetetlen, gyötrelmes, megkínzó és mégis oly jó, oly kedves, oly gyönyörű! Ám az Élet mindenhez hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat zúz széjjel, párokat szakít szét, szíveket tesz tönkre.
Szívem mélyén veszélyesebb életmód után vágyódtam. Számoltam azzal, hogy vannak hegyes sziklák és áruló zátonyok - nem baj, csak változatosság legyen, változatosság és a Váratlannal járó izgalom.
Ha túl sokat hibázol, végül magadra maradsz.
Amíg van élet, addig van boldogság is.
Az élet tele van kellemetlen megrázkódtatásokkal, és ezek a sokkok mindig akkor érnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk, és amikor a szívünk kihagy egy pillanatra, a kérdés mindig az, hogy vajon túléljük-e.
Van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet.
Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra.
Rendeltetésünk nem magányos élet, s örök komolyság és elmélkedés, hanem barátság és társalkodás.
Életének szőttese művészi munka lesz, és értékéből az sem von le semmit, hogy szépségét egyedül ő maga ismeri, és hogy halálával azonnal meg fog semmisülni.
A belső élet is lehet éppolyan változatos, sokoldalú és élményekben, kalandokban gazdag, mint annak az élete, aki országokat hódít meg, és ismeretlen világokat fedez fel.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Az anyjuk vesztett méhek köpűjében már nincsen élet, de a felszínes tekintetű szem még ugyanolyan élőnek látja, mint a többit.
Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes szüntelen zümmögéssé olvadva.
A te életed története is olyan, mint egy végtelenül hosszú szappanopera, de ha megunod, nem lehet egy kattintással másik csatornára váltani.
Facebook
Pinterest