Idézetek az életről
Sehol semmiben nem vagyunk az elsők és az egyetlenek. Már korábban megtettek, megláttak, megéltek előttünk mindent. Csak azért vagyunk, hogy még egyszer megismételjük, újra letudjuk az egészet.
Készen állsz a jövődre? Egy próbát megér.
Nem is kell nagy fizikum az élethez. Ma már egy gyerek is tudja kezelni a gombot, amitől felrobban egy-két világrész.
Az lesz az utad, amit vakon jársz, hozza a sors, amit nagyon vársz. Sok lesz a harc, ha az egész kell, könnyebb, ha beéred a felével.
Az élet lutri. Jelentéktelen tragédiák és menekülések sorozata. Inkább a részletekben lelem örömömet: mint amilyen egy friss sajtos buci - az legalább finom. Vagy az ég, tíz perccel azelőtt, hogy elered az eső... A pillanat, amikor a nevetésed átmegy vihogásba... Ilyenkor hátradőlök, megszívom a cigarettámat, és olvadozom a gyönyörtől.
Sokan nevezék e pályát tövisesnek; de higgy nekem: az embert éltében sokszor éri szerencsétlenség, jót s gonoszt egyformán. A különbség csak az: mert a gonosz úgy nézheti azt, mint büntetést, mely őtet leveri; a jó pedig, mint történetesen keresztülfutó szélvészt, melynek az ő lelkén hatalma nincs.
Egyedül én ismertem az élet igazságát, csak én tudtam, hogy az élet egy lefelé haladó spirál, és akár tudomásul vesszük, akár nem, előbb-utóbb mind meghalunk.
A tapasztalat brutális tanár, de tanultok. Istenemre, tanultok.
Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.
A mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba.
Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?
Az élet tökéletesen rendez minden helyzetet, ha alkotni akar.
Ahogy a falombok, ha elmúlik a szélvihar, "elfelejtik" a vészes, süvítő üvöltésüket, s újra békésen sustorognak a napsütéses nyugalomban, úgy felejti el aljas magatartását az ember is, akin átsüvített a korszellem pusztító vihara.
Nem szégyen az, ha valaki szegény, csak az, ha nem igyekszik munkával kijutni a szegénységből.
Aki nem támad, aki csak védekezik, az már nem él, csak létezik.
A jelen a múlt lenyomata, minden, ami benne van, következmény, okozat.
Facebook
Pinterest