Idézetek az életről
Az élet néha tényleg olyan, mint az opera, amiből kifelejtik a nagyáriát.
Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet - visszafojtva csak nézek, nézek.
Úgy fáj a szépség! Így lehet örök, Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött. Hajóink szellemvitorlája hull. Egyenlő sorsot ígért rég az Úr. Az ő csatáit vívjuk, míg szabad, Így süllyedünk el csillagunk alatt. Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált Szorongva kérve éltet vagy halált.
Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.
Létünk legszomorúbb ténye, hogy reményeinkkel és törekvéseinkkel lassan elkopunk
Minden percben, amikor nehezebbé tesszük az életet, mint amilyen amúgy is, erőt veszítünk. Az erő azonban élet, az erő energia. Ha nincs több energiánk, az azt jelenti, hogy már nem élünk. Ha már nem élünk, az azt jelenti, hogy meghaltunk.
Mert nem szavakon vagy összezárt szájakon múlik az élet.
Aki áll, vár, nem cselekszik, az kevesebbszer is hibázik, de ki tudja, mikor kell megállni, és mikor kell menni? Az emberi bölcsesség soha nem fog odáig érni, hogy kiszámíthassa a sors útjait.
Kis és nagy bonyodalmak csőstül sűrűsödnek életünkben; semmi nem kap alakot, mindenben ellenállás van, különös, rendszeres akadályok torlaszodnak mindenben, mindenben... Ezt a hét próbát, ami a valóságban hétszer hét, ki kell bírni; és nem hinni abban, hogy "aztán jobb lesz"; talán semmi nem lesz jobb. De a változás biztos, ez a törvény.
Az élet néha olyan, mint egy szilaj ló. Bele kell kapaszkodni a sörényébe, meg kell lovagolni, még ha meg is próbál levetni a hátáról.
Sok-sok millió ember él ötven és hatvan és még több évig, és sohasem jut eszébe, hogy él, csak itt van, valamiképpen itt van, derengő, álomkóros állapotban.
Az ember addig él amíg tartaléka marad a hitre míg fel nem éli érveit meghajszolva és bekerítve.
A legfőbb biztonsága a létnek, hogy az út, amelyre születésünk pillanatában rálépünk - legyen bár kacskaringós, rövid vagy hosszú - mindenképpen a halálhoz vezet.
Mennyi értelme van az ember életének? Fogas kérdés, nem vitatom. Talán annyi, amennyit ki tud hozni belőle saját maga és mások épülésére.
Belépsz az életbe, mint egy étterembe, hogy asztalhoz ülj. De tévedsz; minden hely foglalt. Nem az étkezés természetes, hanem a koplalás. Nem a balszerencse természetellenes, hanem a szerencse.
Facebook
Pinterest