Idézetek az életről
Az embernek nem értenie, hanem élnie kell az életet.
Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni.
Az első ajándék az élet, a második a szerelem, a harmadik pedig a megértés.
Az életben nincs biztosíték arra, hogy azt kapjuk, amit várunk.
Vannak az életnek őrlő kis bosszúságai, amelyek a lelket jobban behálózzák, mint egy-egy hirtelen ránk zuhant csapás.
Az élet rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk.
Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe - aztán az apróságok, a "hasfájások" tesznek tönkre.
Mily különös is életünk kis körforgása! A gyermek azt mondja: "Majd, ha nagy leszek". De mikor lesz ez? A nagy fiú azt mondja: "Majd, ha felnőtt leszek". Aztán felnőttként azt mondja: "Majd, ha megnősülök". De hát mi is a nősülés? A gondolat arra változik: "Majd, ha nyugdíjas leszek". Aztán nyugdíjasként végigtekint a megtett úton; a tájon mintha hideg szél fújna; valahogy lemaradt az egészről, és most már késő. Csak akkor tanuljuk meg, amikor már késő, hogy az életet élni kell minden napjában és minden órájában.
Minél nyomtalanabb eltűnésünk, annál drágább a létnek minden morzsája.
A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.
Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra - és a pillanatban lelhetsz rá a kincsre!
Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi. Ennek bizonyára én voltam az oka s nem a "végzet". Nem hiszek a végzetekben. Az ember maga csinálja az életét. Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám. Egészen biztosan másképp csinálnám. Gyáva voltam és kényelmes. Így nem viszi az ember semmire.
Az élet nem könnyű, gyermekem. Naponta ismétlődő háború, az öröm percei csak rövid zárójelek, súlyos árat kell értük fizetni.
Az átoknak négy fala és egy ablaka van, azon keresztül bámulunk az életre, amit élhetnénk.
Az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy "vele" - és azt, hogy "nélküle". Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.
Facebook
Pinterest