Idézetek az életről
Mulandóságunk milyen szívszorító! S visszafelé tekintgetve innen milyen rövidke s röpke is az életünk... Mire kimondanánk pár fontos mondatot, vagy lényegesnek vélt gondolatot: félbe marad a szó s csonka a gondolat maga.
Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban
Az életünk nem csupán sima funkciókból áll, néha azért még élvezhetjük is.
Az élet nehéz. Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban értjük - fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
A közhelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember tökéletesen boldognak érezze magát.
Dolgoztam. Dolgoztam látástól vakulásig, folyton. Ebbe húzódtam vissza, ez volt az én mentsváram, az alibim. Alibi, hogy ne kelljen élni. Mert azt nem nagyon szerettem, élni nem volt túl jó. Volt egy olyan érzésem, hogy én ahhoz nem értek. Ezért feladatokat adtam magamnak, kásahegyeket emeltem, hogy át kelljen rágni magam rajtuk. Jó magasakat. Meredek lejtőket, hogy mászni kelljen. Aztán gyerünk, nekigyürkőztem. Legyőztem az akadályokat és gyorsan kerestem újakat. Különben még csak különösebben törtető se voltam, nem volt hozzá elég fantáziám.
Aki siet az életben, az a sírjába siet.
Az a rengeteg szörnyű dolog, amin keresztülmentél, sok rossz kapcsolat, amelyek megkeserítették az életed. De most hirtelen hálás vagy mindenért, mert ezek vezettek téged mostani életedhez.
Én ismerem a keserűt, ezért tudom megbecsülni az édest.
Vajon melyik a jobb? Meghalni egy ügyért, amiben hiszel, vagy tovább élni egy szürke, szeretet nélküli világban?
Nem lehet kihagyni életed egyetlen pillanatát sem, egyetlen fűszálat sem, ami az utadba akadt, mert akkor más lesz az ábra. Nem hiányos, hézagos (azaz kiegészíthető), hanem más. Visszacsinálhatatlanul más.
Ha egy szép pillanatért adósnak érezzük magunkat, legjobb, ha fenékig élvezzük.
A szeretet akkor jelenik meg, akkor épül be, ha a tudatunk nem foglalkozik többé az élet nyűgével s nyilaival - sem úgy, hogy küzd ellenük, sem úgy, hogy megadja magát. Amikor először ébredünk tudatára, hogy a szeretetnek ilyen vonzata is van, az első, ösztönös reakciónk a zavar. Nem tudjuk, hogyan is viselkedjünk, hiszen hajlamunk arra int, hogy a felismert igazságot mindig próbáljuk meg alkalmazni a gyakorlati életben. A szeretet igazságát persze nem lehet alkalmazni - az csupán arra jó, hogy eltöltse a szívünket. Ha ez megtörtént, már ösztönösen helyesen fogunk cselekedni.
Ha egyszer fontos neked valami, azt meg kell védened. Ha olyan mázlista vagy, hogy találtál magadnak egy életmódot, amit szeretsz, akkor a bátorságot is meg kell találnod, hogy azt az életet éljed.
Valamennyien összeköttetésben állunk mindennel, ami él, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Szenvedésünket viszont épp az okozza, ha ennek nem vagyunk tudatában.
Facebook
Pinterest