Idézetek az életről
Az élet nagyon egyszerű. Még a fák is megélik; egyszerűnek kell lennie. Miért vált olyan bonyolulttá számunkra? Mert elmélkedni tudunk róla. Ahhoz, hogy az élet sűrűjében létezz, az élet intenzitásában és szenvedélyében, el kell dobnod minden életfilozófiát. Máskülönben ott maradsz elveszve a szavak ködében. (...) A filozófia megbénítja az embereket. Az életnek nincs szüksége filozófiára, az élet elegendő önmagában.
Az élet legértékesebb órái azok, amikor az ember szembehelyezkedik az akadályokkal.
Furcsa, de úgy tűnik nekem, hogy az olyan emberek, akinek nincsen egész életében át dédelgetett anekdotái, amelyek túlélik őt, nagyobb eséllyel vész el egyszer és mindenkorra nemcsak a történelem, hanem az őt követő családtagok számára is. Persze, ez a legtöbb lélek sorsa, és ilyenformán egész emberéletekből, mégoly eleven, csodálatos életekből is, csak a fonnyadó családfákon olvasható szomorú, fekete nevek maradnak, amelyek után ott fityeg egy árva évszám meg egy kérdőjel.
Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt.
A születéseket nem szabad embernek korlátoznia. Ez az istenek akarata, nem az embereké. Az élet felett nem az ember, hanem Isten uralkodik. Csak Ő teremthet és Ő pusztíthat. Az embernek vakon kell az Ő parancsait követni. Ha gyarló eszével belekontárkodik, súlyos bűnt követ el, megzavarja a világ körforgásának rendjét. Az élet szent.
Hát nem délibábos hab az ember egész élete? Mire körülnézel, elmúlt, a múltad meg sehol nincs, hiába keresed padláson, pincében (...). Hol a múltad? A fejedben, másutt sehol nincsen többé. S mindez a sok komédia a halál árnyékában megy végbe s mondom, olyan ez, mint valami árnyképek a falon.
Igazán olyan jó-e a fiatalság? Akkor mért olyan keserűek a fiatalok? Mert azok keserűek csak igazán és nem az öregség. A fiatalok nagy életerejének ugyanis még sok a vágya, az öregség viszont mégis inkább derűre hajló, ez a tapasztalatom. Mert totyog és azt mondja: - átúsztam a folyót, mögöttem a baj, az élet nem is volt olyan nehéz, gyertek utánam. Az ifjúság viszont néz a folyóra és azt mondja: - jaj, ezt kell átúsznom, hisz tele van örvénnyel.
Azért ne tagadj, azért ne gyűlölj semmit, mert az őszinteség és a szeretet helyrepofozhatja a torzulásokat. Nem a korlátlanság a baj, hanem hogy nem tudjuk megélni: az elme csak szilánkokat, mozaikokat ragad meg az élet egységéből. Ezért lesz a teljességből zavar, a csodás rózsából csak összetört jégvirág.
Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz.
Azt hitte, az élet egyenes vonal, százszázalékos igazsággal kikövezve. Nem akarta tudomásul venni, hogy a világ rozsdás szerkezet, az élet érelmeszesedéses, elhasznált test, teli hibával, teli zörgő alvázakkal, minden kereke lötyög, srófjai kiesnek, vagy pedig úgy be vannak dagadva, hogy meg se lehet mozdítani őket. Az erek betegek, a beidegzés hibás, az izmok elvesztették rugékonyságukat, az agyrendszer úgy össze van gabalyítva, hogy kicsomózhatatlan. Időnként jön egy külső erő, mely lök egyet a sorson, jön egy kíméletlen erőszak, mely átgázol az akadályokon.
Az élet megtagadása nem más, mint Isten bírálata. Isten ajándékként adja neked az életet, te pedig megtagadod! Az élet egy nagyszerű adomány; hálásnak kell lenned érte. És ez a hálaérzet szüli a spiritualitást.
A kudarcban az dühít a legjobban, mennyi energiát fektettem bele az elérésébe. Megkaptam a használati utasítást, követtem az előírásokat. Férfiasan fogtam kezet. Szemébe néztem az embereknek. Mindenkit meghívtam egy italra. Segítettem elmosogatni. Megmondtam az igazat. Segítettem idős szomszédaimnak. Nem feledkeztem el a születésnapokról. Udvarias voltam. Tettem félre pénzt. Nem vezettem ittasan. Szelektíve dobtam ki a szemetet. Olyan ez, mint amikor veszel egy számítógépet, betartasz minden használati utasítást, mégsem működik. De a komputert legalább a falhoz vághatod, vagy belerúghatsz. Az életeddel nem teheted meg ugyanezt.
Az élet egyik nagy hiányossága az, hogy nincs bekezdésekre osztva, hiányoznak belőle a képaláírások, az írásjelek, nincs csengőhang, mely figyelmeztetné az embert, hogy sorsdöntő fordulat következik. A sorsdöntő fordulatok rendszerint megbújnak a jelentéktelen, hétköznapi események között.
Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.
Úgy érzem, hogy a szoba, amelynek négy fala között álmodunk és bánkódunk, örvendezünk és élünk, részt vesz az életünkben, együtt lélegzik velünk, és előbb-utóbb saját egyénisége lesz.
Facebook
Pinterest