Idézetek az életről
Azt hiszem, teljes életet kell élni. Hiszen nem hosszú az élet, ha néha hosszúnak látszik is. A falból se lehet büntetlenül kifelejteni téglákat. Ha itt-ott hiányzik néhány kő, már kisebb a fal teherbírása. Az emberé is, ha nem teljes az élete.
Amíg az ember gyerek, azt hiszi, úgy élhet, ahogy akar. Aztán benő a feje lágya, és megtanulja: úgy kell élni, ahogy lehet. És rájön arra, hogy így is szép az élet.
A kétségbeesett ragaszkodás az élethez a legbiztosabb út a halálba, és csak az éri el a halhatatlanságot, aki meg tud halni, meg tud válni porhüvelyétől, és átadja magát az örök változásnak.
Két bánatom van: egyik, hogy meg kell halnom; másik, hogy addig élnem kell. Két örömöm van: egyik, hogy meghalhatok; másik, hogy addig élhetek.
Az életnek nincs célja; ezért ha neked céljaid vannak, szembefordulsz az élettel. Az élet nem üzleti tárgyalás, hanem költészet - szívből fakadó románc. Bízni kell benne, nem megtagadni. Az élet nem írható le tudományosan; az élet irracionális. Az élet nem hisz Arisztotelész logikájában, az élet a szeretetben, a költészetben, a misztériumban hisz. A lét misztérium, amit élni kell - nem egy keresztrejtvény, amit meg kell oldani. A titok kapuja nyitva áll - csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben; minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában... ott a titok nyitja - csak te vagy bezárulva.
A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
Van egy hasznos szabály az életre: nem neked kell megvívni az összes csatát, ami az utadba kerül. Válaszd ki azokat, amelyek fontosak és hagyd, hogy valaki más küszködjön a többivel.
De hiszen általános szükséglet, hogy élni, enni, inni kell, és az a teljes, tudományos meggyőződés, hogy ezt a szükségletet nem lehet kielégíteni általános társulás és az érdekek összeegyeztetése nélkül, azt hiszem, eléggé erős gondolat ahhoz, hogy az emberiség jövendő századainak támaszpontjául és "az élet forrásául" szolgáljon.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Nincs szebb, mint az élet, ha hagyják, hogy kiteljesítse magát. (...) Mint a fű és a fák, ha növekedhetnek, és akkor halnak meg, amikor elérték a teljességet.
Teremteni jöttél. Életed minden egyes napja a teremtés pillanata, és életed minden pillanata egy világ teremtése
Az ember a természet egyetlen teremtménye, amelyik tudatában van annak, hogy meg fog halni. Annak ellenére, hogy tudja, a napjai meg vannak számlálva, s akkor ér véget minden, amikor a legkevésbé várja, úgy vívja meg élete csatáit, mintha méltó lenne az öröklétre.
Azt mondják, úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogy megérkeztünk: meztelenül és egyedül. Ha tényleg semmink sincs, amikor elmegyünk, akkor mit ért az élet? Az határozza meg, hogy milyen embereket szerettünk? Vagy egyszerűen azok a dolgok, amiket elértünk? Mi van, ha elbukunk vagy sosem szerettünk igazán? Megfelelhetünk valaha? Vagy a lassú kétségbeesés, hogy egy életet elpazaroltunk, végül az őrületbe kerget minket?
A kutyáról vennék példát, mint ahogy az sohasem megy vissza az elkapart csontért, én is úgy hagynám magam mögött egész elmúlott életemet
Rövid az élet, - nincs sokféle lehetőség. Amit művelni akarsz, - annak neki kell ugranod, - mert mire tűnődésedből körülnézel, - minden elmúlt! Ha elvéted a tempót, a ritmust - minden későn érkezik.
A múlt (...) mindig velünk van, amik vagyunk és amink van, az a múltból származik. Teremtményei vagyunk, és benne elmerülve élünk. Ha nem úgy értelmezzük és nem úgy érezzük a múltat, mint bennünk élő valamit, akkor nem értjük a jelent. A múlt összekapcsolása a jelennel, kiterjesztése a jövőre, az elszakadás tőle, ahol ez az összekapcsolás lehetetlen, és a gondolkodás és cselekvés lüktető, vibráló anyagának megteremtése mindebből - ez az élet.
Facebook
Pinterest