Idézetek az életről
Az élet másból sem áll, mint elvarratlan szálakból. És néha a fonalról, ami olyan kétséget kizáróan a labirintus közepébe vezet, kiderül, hogy csak összegubancolódott madzag, és ott maradunk rémülten a sötétben, és egyre jobban eltölt bennünket a meggyőződés, hogy az igazán érdekes események tőlünk egy kőhajításnyira folynak továbbra is, de már nélkülünk.
Semmi sem fejeződik be. A történetünk valaki más meséjének a közepén kezdődik, csak ki kell bogozni az elbeszélés összegubancolódott szálait.
Az élet első felvonása tele van izgalommal. A második az, ahol már csak a lényeg számít.
Szorítkozz pusztán megfigyelésre, és sosem fogod észrevenni a saját életed lényegét. A dolgot így is meg lehet fogalmazni: éld a legjobb életet, amit tudsz. Az élet olyan játék, aminek a szabályait akkor tanulod meg, ha beleveted magad, és késhegyre menően játszani kezded. Máskülönben állandóan kibillensz az egyensúlyodból, folyamatos meglepetést okoz neked a változó játék.
Azáltal alakulunk, hogy ellenállunk a nyomásoknak, vagy éppen hogy nem. Nyomások és formálódás - ez az élet.
Az élet ott kezdődhet, ahol a magány véget ér.
Ha nem törődünk testünkkel, hol fogunk élni?
Nézője lettem életemnek. És nagyon nem tetszik a film.
A nagy bölcsek annyiszor elmondták már, mi az élet értelme, hogyan kell jól élni, hogyan változtathatjuk arannyá az életünket. Csak mi nem vesszük a fáradságot, hogy odafigyeljünk rájuk, önelégültségünkben hajlamosak leszünk azt hinni, mi okosabbak vagyunk náluk.
Nem az élet a csoda, de csoda már egyetlen jótett is.
Az élet olyan, mint amikor valaki a közönségnek hegedül, és közben kell megtanulnia játszani.
Az igazi vég, a megbékélés, csak kezdet. Az élet kezdete.
Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.
Tudod, mit nem látsz soha egy keresztrejtvényben? "Menj", vagy hasonló szavakat. Ez a szó nem izgi. De az "elszelel" annál inkább. Az élet ebben hasonlít a rejtvényekre: csak akkor uncsi, ha nincs benned kalandvágy.
Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét A kínok vasszöge szorítja össze testté, S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét, Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté, Bár fájó szögeit már a létentúli lét Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza: A néma szirteken békén omolni szét S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.
Facebook
Pinterest