Idézetek az életről
Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához.
Mindannyian a saját tetteink áldozatai vagyunk.
Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket ebben az elképzelésünkben, és már el is vesztünk.
A hit nem józan megfontolás vagy logikus gondolkodás kérdése, hanem azon múlik, hogyan éli az életét az ember.
Csak száll a por a finom esti légbe, S örökre egyesülve benne réved az elmúló - kifogyhatatlan élet.
Az élet titkait mindenki magában hordja, csak kevesen tudják azokat megfejteni.
Az élet nem igazságos (...). Gyermekeinknek azt mondjuk, de ez szörnyű hiba. Nem csupán hazugság, de kegyetlen hazugság. Az élet nem igazságos, soha nem is volt az, és soha nem is lesz.
Tetteid medre: életed.
Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kialakítsuk a világunkat. Órákat és naptárakat készítünk, megpróbáljuk előrejelezni az időjárást. De életünk mely része áll igazán az irányításunk alatt? Mi van, ha csak az általunk elképzelt valóságban akarunk létezni? Ez őrültté tesz minket? És, ha igen, nem jobb ez, mint egy reményvesztett élet?
Egy öreg buddhista szerzetes, akivel Indiában találkoztam, azt mondta nekem, hogy maguk európaiak a legfegyelmezetlenebb emberek, akikkel valaha találkoztam, mert állandóan az irrealitásban bolyonganak. Vagy a múltjukon rágódnak, ami irrealitás, mert már nincs, vagy a jövőjükön elmélkednek, ami a másik irrealitás, mert még nincs. Ahelyett, hogy teljes intenzitással megélnék a jelent, amely közben valahogy elmúlik, elszalad.
Az élethez sok minden kell: kaja, lakás, fűtés, világítás, kocsi, na de aztán még jobb kocsi kell, még nagyobb lakás, még szebb villa kell, még drágább és márkásabb ruha kell, és lassan az ember azt látja (...), hogy az élet energiáit lekötik az élet kellékeinek a megszerzésére összpontosított energiák.
A gazdag embereknek lehet szegényes az élete.
Az élet éppen úgy származik az ujjakból, mint az agyból, ha egyszer élőlényeket teremt valaki.
Azt hiszem, sohasem fogok megnőni. Az idő olyan lassan múlik. Minden nap egyforma, és egyforma már a természete szerint is, minden körülmények között. Nincsen kedvem semmilyen foglalkozáshoz. Szeretnék tengerre szállani és hajós lenni, vagy még inkább a felhők országába szeretnék menni, és ottan lakni. Szeretnék bolyongani a nagy felhőmezőkön, ahol olyan csendes, aranyos és gyönyörű lehet minden. Persze, ez nem valósulhat meg és talán éppen ezért - annyira szép. De hát az élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra. Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel, unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik jók, kedvesek (...), de akikhez tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért.
Az Isten mindig formálja az embert, és ez a formálás fájdalommal jár.
Facebook
Pinterest