Idézetek a családról
Mindenki életében van egy emberi láncolat, egy védőháló, amely működni kezd a bajban.
A család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek otthona is.
Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerű összezártságban - nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul működő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz.
A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak.
Itt az ideje úgy tenni, mintha idetartoznék, és akkor talán úgy is lesz.
Az ember szeretheti vagy gyűlölheti őket, lehetnek vér szerinti vagy a szív által befogadott tagjai, a család azonban mindenki számára az oxigént jelenti. Nélküle nem lehet élni.
Egyetlen bambusznádat könnyű letörni, de ha csomóba kötjük, meg sem tudjuk hajlítani. (...) Ugyanez a helyzet a családdal.
Azok a családok, akik együtt tudnak dolgozni, együtt is maradnak.
Olyanokkal veszekedni, akik közömbösek a számunkra, tényleg bolondság; olyanokkal viszont, akik nem közömbösek, más a helyzet. Mert őket szeretjük, és inkább fájdalmat érzünk, semmint dühöt, ha veszekedni kezdenek vagy olyasmit tesznek, amiből veszekedés lesz!
Annyi mindent megtanulunk az életben, de talán a legfontosabbra, a párkapcsolatra, együttélésre, családi életre és gyermeknevelésre nem készít fel ez az egyre ordasabbá és embertelenebbé váló világ. Mindenhez van "úti kalauz", hogyan légy sikeres, hogy szerezz minél több pénzt, hogyan legyél te, egyedül csak te önmegvalósító és az élet királya, de arra nem tanítanak, hogyan legyél jó férj, feleség, anya, apa, szövetséges társa valakinek, akivel életet visztek tovább, gyermeket neveltek.
Ahogyan van testi uterusz, amelynek bölcsőjében a magzat fejlődik, úgy van szociális is, ez pedig elsősorban a család.
"Az a szemét apád!" - gondoltam. - "Milyen könnyen, milyen gyakran ordítják ezt az anyák a gyerekeik arcába! Pedig azt a szemét alakot nem a gyerek, hanem épp hogy az anya választotta egykor az apaszerepre."
Az ember attól még nem talál vissza a szüleihez, hogy megöleli őket.
A családtagoknak ügyelniük kell egymásra, és a szent összetartóerőre. Ezt a szabályt senkinek nem szabad megszegnie.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
Facebook
Pinterest