Idézetek a családról
Mert a gyerek a legnagyobb csoda, az élet egyetlen értelme, de ugyanakkor ne csaljuk magunkat, soha és semmiben, s ezért rögtön megmondom neked azt is, nem hiszek benne, hogy a gyerek megoldja két ember között azt, ami lappangó feszültség, elintézhetetlen bonyodalom. De erről kár beszélni.
A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk, aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk, aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján, de néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.
Attól még, hogy az embernek valakivel közös a DNS-készlete, még nem kell, hogy legyen bennük bármi közös ezen felül.
Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.
Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.
Nem számít, hogy ki volt az apám; az a fontos, hogy én kire emlékszem.
A családi szellem azt parancsolja, hogy irtózzanak mindentől, ami jellemző vonásaik egyensúlyát veszélyezteti. A legénységet, amely egyazon gályára szállt, hogy végighajózza az életet, a megmaradás ösztöne arra készteti, hogy ne engedje fellobbanni a tűzvészt fedélzetén.
Oh, a generációs ellentét nem új kitalálás! De hát az öregeknek az a dolguk, hogy gyomláljanak, a fiataloknak meg, hogy burjánozzanak.
Nekem szüleim jelentették az egész világot. Csak most tudom, hogy mikor köztük jártam, milyen óriások között éltem.
A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák.
A derék családban minden dolog a házastársak egyetértésével megy végbe.
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
A gyerekeket a szüleik nevelik. A nagymamájuk és a nagypapájuk meg szereti őket.
A társadalom minden erénye és nyomorúsága a legkisebb csoportban, a családban összpontosul. A biztonság ugyanúgy megtalálható benne, mint a folytonos bizonytalanság, az átláthatóság és a homály, a békesség csakúgy, mint a viszály, hasonlóan az emberi kizsákmányolás és az alkotó partneri viszony, az őszinteség és hazugság, a nyílt emberi élet és az elrejtett titkok, a megalkuvó és az egyenes jellem, az egyenrangú emberek közössége és a zsarnokság.
Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.
Facebook
Pinterest