Idézetek a családról
A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.
A család akkor hullik szét, ha azt a tagjai hagyják. Nincs olyan külső erő, még a halál sem, ami erre önmagában képes lenne.
A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.
Tehát ha felnőtt módjára akarok viselkedni, akkor a nagyvilágban élőkről vegyek példát? Vagy a családomban élőkről? Mert ha a családomban élőkről, akkor az nem lesz túl nehéz.
Ha egy család folyton a konfliktusaival foglalkozik, gyakran kiéleződik a helyzet. Ha azonban azzal foglalkozunk, hogy a család mindezek ellenére összetart, arra biztatjuk a családtagokat, hogy idézzék emlékükbe a rég elfeledett pozitív kapcsolatokat.
A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád.
Az anyák és apák (...) egy életre nyomot hagynak bennünk, és nem számít, hogy egész életünkben voltak velünk, vagy csak egy napig.
Az évek hosszú során rengeteg hibát elkövettem, de mindig szerettem a fiamat, és soha nem cserélném el az anyaságot semmilyen más tapasztalatra a világon.
A család, igen, a család. Az annyiszor, a különféle újdondászok által elparentált "intézmény". A legfontosabb, a "döntő" hely, ahol egy erkölcs, egy vallás, egy nép, egy nyelv, egy haza megmaradhat vagy elveszhet. Ahol a legelemibb szinten a legősibb mérleg működik, s ha jól, akkor hajigálhatják rá a hazugságokat kintről, akárhonnan, akkor is mindennek az igazi súlyát mutatja. Ahol mégis megvan a saját titkunk, amibe képtelen behatolni a másik.
A gyereknek az az otthonos, az a természetes, ami körülveszi, amibe belenő. Nem kérdőjelezi meg a környezetét, nem az otthonát méri a külvilághoz, hanem a külvilágot az otthonához. Egy kétnyelvű családban felnövő gyerek nem csodálkozik, hogy miért beszél az apja más nyelven, mint az anyja. Így van, és kész. Már régen tökéletesen beszéli mind a két nyelvet, mire megtud valamit arról, hogy különböző országokban más-más nyelven beszélnek az emberek, és megismeri szülei előtörténetét.
Ha családodért, gyermekeidért nem tettél meg mindent, hogyan várod el, hogy ők is mindent megtegyenek majd érted?
Mi pedig szerettük a szeretetet. Minden megnyilvánulását szerettük. De legfőképpen azt a szeretetet szerettük, amely velünk lakott.
Ha nincs melletted a család, Az élet tud ám úgy csípni, mint a csalán. De nem tudhatod, hogy a jövő mit hozhat, Mert ma még szombat, de mi lesz veled holnap?
Ne feledjük, a nő helyzete egy pár vagy egy család életében mindig sajátos, egy nő egyetlen szavával megmérgezheti vagy megszépítheti sok ember életét. A konstruktív kritika és a gonosz bántás között óriási különbség van!
Amikor közelálló ver, még nem is olyan sértő; de ha idegen, ez aztán fájdalmas. Rokonkéz könnyű!
Facebook
Pinterest