Idézetek a családról
A családunk most már olyan, mint egy asztal, aminek hiányzik az egyik lába - tönkrement, csonka bútordarab, és most már örökre az is marad.
A gyerekek sosem ismerik meg igazán a szüleiket. Kisgyerekként csodálják, hősnek tartják őket, kamaszkorukban bosszankodnak vagy akár szégyenkeznek miattuk. Aztán amikor felnőnek, a szüleiket közönséges halandóknak látják.
Egy paraszt hiába költözik Pestre, még a gyereke is paraszt marad.
A legértékesebb idő az, amit a családunkkal tölthetünk. Egymásból tudunk leginkább energiát meríteni.
A család nem ér véget a vérrel.
Ha a testvérünket támogatjuk, akkor is a saját génjeinkre fordítjuk az erőforrásainkat.
A jó bébiszitter az anya megduplázása.
Akárhány emberrel volt dolgod az életben, sírod körül a családod, a "hozzád tartozók" állnak majd a legközelebb. Hiába voltál király, népvezér, miniszterelnök, világsztár vagy vezérigazgató - az igazi kapcsolatnak szűk kis köre van, néhány ember a sok-sok millióból. Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: otthonodban lettél számkivetett.
Azt terveztem, hogy egy férjem lesz és hét gyerekem, de fordítva sült el a dolog.
Az ember család nélkül egyszál egyedül van a világban, és a hidegtől reszketve áll.
Mindegyikünknek, a leghitványabbnak is, jogában áll ismernie a származását.
A tökéletes család számomra az, ahol feltétel nélkül szeretjük egymást. Ahol mindenki önmaga lehet, ahol a gyerekeket úgy terelgetik a szülők, hogy felnőttként majd boldog, saját útjukat járó emberek lehessenek.
Az otthon az, ahol van helye a hosszú, összebújós beszélgetéseknek, a másik véleményét meghallgató vitáknak, a szavak nélküli pusziknak és a simogatásoknak - miközben csak úgy elmegyünk egymás mellett.
Nem számít, hány éves vagy, az anyukád karjában sírva mindig három évesnek fogod érezni magad.
Tölts annyi időt a családoddal, amennyit csak tudsz.