Idézetek a családról
Nem mindig azok az emberek lelik fel az életben a harmóniát és megelégedettséget, akik a biztos szülői ház oltalma alatt gyüjtögetik az erőket a majd elkövetkező harcokra.
Nem számít, ki milyen jó barát, végül mindenki át fog verni. A család: csak arra számíthatsz.
Az apák nem válogathatják meg gyermekeiket (...), ahogy mi sem az őseinket.
A család sok esetben áldás. Furcsa mód ez nem olyan tényező, ami adva van. Ezért meg kell harcolni, fel kell vállalni a konfliktusokat, kimondani a saját sérelmeinket, és ezzel együtt meg kell hallgatni a másikét, és akkor beszélhetünk áldásos családról. S nehogy azt higgyük, hogy a boldog, kiegyensúlyozott családi élet egy állandó állapot! A hullámvasút sík terepnek tűnik ahhoz képest, amilyen viszonytagságokon egy családnak végig kell menni újra és újra. A család boldogsága egy újra és újra felmerülő cél minden családtag számára.
Az ember csodálatos természetének köszönhetően ki tudja választani, kit akar maga mellé barátnak, társnak, melyik kutyát szeretné, hogy a házát őrizze, melyik munkatársával ebédel szívesen, de a családját nem tudja megválasztani.
Igazságtalan mértékű felelősség jár az egykeséggel - az ember úgy nő fel, hogy tudja, nem szabad csalódást okoznia, de még meghalnia sem. Nincs pótgyerek, te vagy az egyetlen. Ettől az ember kétségbeesetten igyekszik, hogy tökéletes legyen, és ugyanakkor megrészegül a hatalomtól. Így születnek a zsarnokok.
Az életünket olyan erők alakítják, amelyek több nemzedékre nyúlnak vissza, és ha megértjük ezeket az erőket, döbbenetes és felszabadító élményben lehet részünk.
Az anyagi háttér egy dolog, de ennél alapvetőbb dolgok tartják össze vagy szakítják szét a családokat.
Az, akinek nem volt jó apja, teremt magának egyet.
Az embert nem csak a felszínen sokszor meg sem jelenő öröksége formálja, hanem az is, hogy milyen anyagból készült.
Így van rendben, engem így nevelt a család, Nekem a família, ami a 24 karát.
Azok a családok, amelyek együtt vacsoráznak, boldogabbak. (...) Azokban a családokban beszélgetnek is egymással.
A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.
A születésed előtt énbennem éltél, s én tebenned élek majd a halálom után. Ez a család lényege.
Néha van egy olyan napod, amikor emberekkel vagy körülvéve, de még így is egyedül érzed magad. Minden, amit akarsz, az, hogy hazamenj a családod melegébe. De néha még a családod sem tudja megadni a melegséget, mert kiderül, hogy mindegyiküknek van egy olyan napja. Csak várni tudsz napokig, hogy véget érjen, szóval elmész lefeküdni, és reméled, hogy egy jobb holnapra ébredsz.
Facebook
Pinterest