Idézetek a családról
A hónapokon át tartó rohanás után nem tűnik el varázsütésre a stressz attól, ha körülálljuk a szépen feldíszített karácsonyfát. (...) Az elvárások, a tökéletesség hajszolása helyett érdemes inkább az együtt töltött időre fókuszálni.
Eleinte a világ eléggé ijesztő helynek tűnhet, de néha elég, ha tudod, hogy a családod otthon vár rád.
Mindig emlékezz rá, hogy a család a legfontosabb, mert más emberekkel ellentétben ők mindig ott lesznek melletted.
Minden jól működő családban lehetnek viták, kisebb veszekedések, de nem ettől család a család. Sokkal inkább az együtt megélt örömöktől, sikerektől, hogy van kire és mire büszkék lennünk. Legyünk büszkék egymásra!
Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személyiségünk jó oldalait fitogtatjuk, míg azokkal, kikhez a szív és vér legerősebb kötelékei fűznek, kíméletlenül éreztetjük változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyájassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között!
A család formálja legjobban a gyereket. Ha egy család jó állapotban van, akkor ellensúlyként tud megjelenni a környezeti hatásokkal szemben.
Sokan készpénznek veszik, hogy minden gyereknek joga van két felelősségteljes, szerető szülőhöz. Én viszont nem érzem úgy, hogy ez ilyen magától értetődő lenne. Egyedül születünk, és egyedül halunk meg. Ha jut neked egy felnőtt, akire tényleg számíthatsz, akkor elég nagy mákod van.
Csak boldog családok alkothatnak erős nemzetet. S egy nemzet csak addig erős és szabad, míg a családi élet gyökerein a romlás férge nem mutatkozik.
Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.
Sosem lehetsz elég idős ahhoz, hogy a szüleid házassági gondjait hallgasd.
Társra vágyunk, ez igaz. De azt soha ne akard, hogy valaki az egész világot jelentse neked. Még akkor sem, ha a házastársunk az... kell lennie másnak is. Nem csak a férjünknek, nem csak a gyerekeinknek. Fontos a család, az a legfontosabb. De nem lehet minden. Mert ha az, és a családi életünk mégsem alakul úgy, ahogy elvártuk... hát az egy óriási csalódás tud lenni. Már ha nincs semmi másunk azon kívül.
Egy felnőtt már sok mindent nem tud a gyerekkoráról, másrészről viszont sokkal több mindent megért belőle. Egyes történetek elkopnak, de számos összefüggés, körülmény csak később válik láthatóvá, érthetővé. Néha egészen kegyetlen módon kell újrateremteni a szülők, rokonok, barátok alakját, belátva, hogy az akkori tetteikre nincs feloldozás, vagy ellenkezőleg: meg lehet, meg kell nekik bocsátani. Minden úgy volt, ahogy volt, csak egy kicsit másképpen - és ez az önképet is felboríthatja.
Az alma talán nem esik messze a fájától, de nem kell, hogy ott is maradjon.
Én akartam családot, ők nem akartak engem.
Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.
Facebook
Pinterest