Idézetek a családról
Egy családnál a közös jövő a legfontosabb.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Az apa a fatörzs, amibe a gyermek kapaszkodhat, az anya pedig a föld, ami táplálja. Nélkülük nem talál otthonra. Támasz nélkül még talán túl lehet élni, anélkül, hogy az ember úgy istenigazából megsérülne, de föld nélkül nincs élet.
Elveszteni a fivért annyi, mint elveszteni valakit, akivel megoszthatnánk az öregedés élményét, akitől azt várnánk, hogy sógornőt és unokaöcsöket hoz, olyan lényeket, akik benépesítik életünk fáját, és új ágakat adnak neki. Elveszteni az apát olyan, mint elveszteni valakit, akitől útmutatást és segítséget kapunk, aki úgy támaszt alá, ahogyan a fatörzs támasztja alá az ágait. Elveszteni az anyát olyan, mintha a napot vesztenénk el a fejünk fölül.
Azt hiszem, létezik egy középső gyerek-szindróma. Nem igazán tudom, hogy mi az, de tuti, hogy ettől szenvedek.
A rokonok sohasem olyan jók, mint a barátok.
A családi típusú szeretet minden. (...) Ha bírod a családod szeretetét, bármit megtehetsz.
Az apáink többet tudnak, mint azt gondolnánk. Nagyapám szerint a szüleink bűne a mi bűnünk is. Öröklődik és nem lehet lemosni.
Ismernie kell (...) a családja történetét! Különben sehonnai, jöttment lesz.
Ha a szüleid elválnak, mindig ott lennél, ahol nem lehetsz.
Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben.
A szüleid a szeretet és az útmutatás nagyszerű forrásai lehetnek. Tiszteld és becsüld őket - de hogy ők álljanak az életed középpontjában, és azért élj, hogy mindenekfelett a kedvükben járj, na az igazi rémálommá válhat.
A gyermek általában a szülők, a nagycsalád tükörképe, kicsinyített mása. Felnőve, ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, örökre hátat fordítunk neki, vagy bezúzzuk, a tükör összetört cserepei leszünk.
A gyerek devianciájának az esetek többségében családi probléma a forrása, gyógyítsuk hát a családot.
Rengeteg ügyemet elrontottam,
De sosem paráztam, mert otthon feloldódtam.
Mama!
Kikészítettem a fél iskolát,
De mindig tudtam, anyu várja haza a kisfiát.
Ez a jó anyák sorsa: a jelenlétük magától értetődővé válik.
Facebook
Pinterest