Idézetek a családról
A család nem az, ahová látszólag tartozol, vagy ami a születési anyakönyvi kivonatodban áll, vagy ahogy kinézel, de még az sem, amit a DNS-vizsgálat mutat. Családot bárhol lehet találni, ahol az embert szeretik, és ahol gondoskodnak róla. Ez jelenthet barátokat, nevelőszülőket, egy bizonyos csoportot vagy akár egy jótékonysági intézményt is. Ami sokkal inkább számít - a kémiánál és a felmenőknél is sokkal jobban -, az egyfajta speciális kötelék, az az érzés, hogy soha nem hagynak cserben.
A család akkor tölti be szerepét, akkor ad kiegyensúlyozott harmonikus személyiségeket a társadalomnak, ha maga is kiegyensúlyozott, szerető, védő közösség.
A legrosszabb apa és anya is az ember egyetlen apja és anyja.
A konfliktuskeresők gyermekeiben kialakul az az érzelmi kontroll, amely a szüleikből hiányzik - a viszálykodók békességszeretőket nevelnek.
Az egy dolog, hogy a gyereknek leginkább az anyára van szüksége, de az anyának meg az apára.
A baba születésével az anyukának szaporodnak az elvárásai is a párjával szemben. Bár szerintem ezt néha az is fokozza, amikor az anyukák összegyűlnek, és elmesélik, kinek miben segít a férje. Innen is elindulhat egy negatív spirál. A különböző történetekből öntudatlanul összerakunk egy ideális férjet, aki mindig mindent tökéletesen csinál.
A második gyerek érkezése nem hoz akkora változást a családban. Továbbra is az első gyereken van a fókusz, csak ott van közben a második is.
Két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.
A gyökereink velünk jöhetnek, ugyanakkor mindenhol ott vannak kicsit, ahol valaha jártunk és voltunk.
Minden család terhelt, minden családban ott vannak a keresztek, amit az emberek cipelnek a vállukon, és ezek a keresztek csak nehezebbek lesznek az évek előrehaladtával.
Egy szülő halála (...) be tudja enni magát a bőröd alá.
Vannak dolgok, amikről az ember csak az anyjával tud beszélni.
Ha nincs családunk, magunknak kell létrehozni egyet ahhoz, hogy életben maradjunk.
Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát.
Ha gyerekkorunkban nem látunk jó példát a környezetünkben, később nagyon nehéz erre ráérezni.
Nem mindig azok a gyermekek érzik a legerősebb kötöttséget anyjuk iránt, akiket anyjuk túlságos szeretettel vett körül, nélkülözhetetlenné téve magát - néha az ellenkezőjére látunk példát: van, aki örökre kötve marad anyjához, mert örökké meg akarja hódítani.
Facebook
Pinterest