John Bul Dau

Akkor jön el a pihenés ideje, ha már látod, ami előtted van.

Mindenkinek idő kell, hogy hozzászokjon a kétségbeeséshez.

Az idő lelassul, amikor az ember élete veszélyben forog. Minden másodperc hosszú perceknek tűnik, és a legkisebb történések is a memóriánkba vésődnek.

Jobb háborúban az életünket kockáztatni az élelemért és jóllakni, mint békeidőben éhezni.

Az embert a jó vagy rossz cselekedetei minősítik, nem pedig a testi ereje. Aki segít a közösségének, az bebizonyítja értékét.

Ha valaki vezető, tízen lesznek, akik szeretik, és tízen, akik nem szeretik.

Az életben minden kiegyenlítődik. Ha éppen jól megy, nem szabad elfelejtenünk, hogy a nehézségek bármikor visszatérhetnek. Ha rosszul megy, legyünk türelmesek és ne feledjük, hogy Isten küld majd örömöt is.

Az emberek olykor annyira elfoglaltak vagy dühösek a világra, hogy nem értékelik az országot, ahol élnek.

Az amerikaiak megmondják egymásnak, mit szeretnének karácsonyra. Szerintem ez nincs összhangban a nagylelkű ajándékozás fogalmával, melynek során kapunk valamit Istentől, bár nem érdemeljük meg - ahogy a fiát, Jézust ajándékozta nekünk. Ha az ember kér valamit, amit mások kötelességüknek éreznek megadni neki, azt nem hívhatjuk ajándéknak. Annak szívből kellene jönnie, meglepetésnek kellene lennie. Amikor a napkeleti bölcsek elmentek Betlehembe a jászolhoz, azt vitték, amit tudtak. Nem kérdezték meg Máriát és Józsefet, mire lenne szüksége a Kisjézusnak.

Ha azt mondjuk egy amerikainak, segítség kell, válasza jó eséllyel tükrözni fogja mindazt, amitől ez az ország növekszik és gyarapodik.

Ha nincs családunk, magunknak kell létrehozni egyet ahhoz, hogy életben maradjunk.