Idézetek az álomról
Az álmainkat nem készen kapjuk, lassanként bontakoznak ki, talán végül másként is alakulnak, mint ahogyan megálmodtuk őket.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, - terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet!
Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges.
Ha van egy álmod, legalább meg kell próbálnod elérni. Valami olyan, ami első ránézésre karnyújtásnyi távolságon kívülre esik, viszont tudod, egy kis energia-befektetéssel elérhető. Ahhoz, hogy elsétálj a helyi lottózóba és vegyél egy szelvényt, nem kell túl nagy ihlet. Az álmoknak el kell gondolkodtatniuk.
Látogass meg álmomban, és Boldogabb lesz az ébredés. Mert úgy éjjel elfeledem, Hogy nappal a vágy reménytelen.
Aludni (...) annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni tökéletesen, rövid időre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel, akaratát - az éles, ártó hegyével - befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik irányunkban, mint aki már réges-rég föloszlásnak indult.
A rémálmokkal az a baj, hogy nem tudsz felkészülni rájuk. Akkor csapnak le rád, amikor a legsebezhetőbb vagy, akkor döntenek romba, amikor teljesen védtelenül állsz. És nem mindig alvás közben jönnek.
Az álmok nem jelentenek sokat. Nincs alakító erejük, nincs visszfényük az életre... legalábbis ritkán esik meg, hogy kihatnak a nappalra. A tudományban, a művészetben és az irodalomban van példa reá.
Ritkán oka az álom valaminek; majd mindig csak következmény.
Álom, annál csodálatosabb vagy, minél részesebben őriz meg az ember.
Tanuljunk álmodni (...), s akkor talán megtaláljuk az igazságot - de őrizkedjünk attól, hogy álmainkat nyilvánosan közzétegyük, mielőtt éber eszünkkel meg nem vizsgáltuk őket!
Friedrich August Kekulé von Stradonitz
Az álom enyhíti a nyomorúságot, amely az ébrenlevőt gyötri!
Legyen is áldott, aki az álmot feltalálta, mert ez a köpönyeg minden emberi gondot betakar, ez az eledel csillapítja az éhséget, ez az ital oltja a szomjúságot, ez a tűz fölmelegíti a hideget, ez a hideg lehűti a forróságot, szóval az álom olyan pénz, hogy mindent meg lehet venni vele, oly mérőserpenyő és súly, hogy egyenlővé teszi a pásztort a királlyal, az együgyűt az okossal. Csak egy rossz van az álomban, hogy amint hallottam, a halálhoz hasonlít, mert a halott meg az alvó között igen kevés a különbség.
Az álom az egyetlen olyan világ, amelyben ugyanúgy el tudunk merülni, mint a valóságban. Amikor álmodunk, nem tudunk róla.
Arcomra hajtsd tíz selymes ujjbegyed: álmodba majd veled megyek... Megfogtam ott a vágyad bal kezét; elhallgatott: csend lett; de szép.
Paplan. Puha. Gondos. Takar. Párna. Hajszál. Csikland. Zavar. Néha moccan a láb, a kar. Álom. Azt lát, amit akar.