Idézetek az álomról
Sötétben az álmok mindig fenyegetőbbek.
A holnaptól csak egy álom választ el.
Vannak olyan álmok, amelyekből nem lehet felébredni.
Még egy szörnyeteg is álmodik rosszat - mert álmában tudja, hogy szörnyeteggé vált, s ez nincs jól. Ne hidd, hogy egy tömeggyilkosnak nincsenek iszonyú álmai.
Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.
Az is fontos, hogy mit álmodik az ember, de legalább annyira fontos, hogy számoljon a valósággal.
Az álmok olyanok, mint az elalvás, annál inkább kerülnek, minél szorgosabban keresed őket, és akkor jelennek meg, amikor a legkevésbé várnád.
Mi lenne, ha aludnál, És amíg alszol, Álmodnál, És mi lenne, ha Álmodban a Mennyországba eljutnál, S ott tépnél egy szál virágot, Különös, csodás virágot, És mi lenne, ha Felébredve, Ott lenne épp a kezedbe'? Mondd, mi lenne akkor?
Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.
Egy álom dugig lehet olyan apró részlettel, ami előre jelzi a közelgő végzetet. De az is lehet, hogy az egész nem jelent semmit.
Az álmok néha félrevezetőek, és igen gyakran nem megfelelő a szereposztás.
Vajon az ébrenlét világa álmaim világától milyen messze lehet?
Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.
Az alvó nő meglátja álmában is, zárt szemmel is azt, akit szeret.
Az egyetlen dolog, amihez az alvás vezet, az álom.