Idézetek az álomról
Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök.
Az életünk bizonyos dolgai szebben mutatnak az álom sejtelmes, kékfényű világában, mint a valóságban.
Néha azt szeretném, ha álmomban élném meg az ébrenlét - olykor az unalomig ismételt - jeleneteit; és ébren valami álomit.
Úgy gondolom, hogy mindenkire igaz, hogy amikor gyerekként elkezdünk gokartozni, akkor az F1-ről vagy a WRC-ről álmodunk, és még olyan messzire van, elérhetetlennek tűnik. Nézed azokat a srácokat, és hősöknek tűnnek.
Valahol a végét érő térnek a vetülete földi életünkben az álom.
Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már.
Kell legyen egy álmod. Azon a szent napon, hogy abbahagytad az álmodozást, akár a temetkezési vállalkozóhoz is elmehetsz, mert már halott vagy.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.
A rosszízű álom felszínre hozza, amit napközben kaparsz el tudatod pincéjében. Másként működik, mint a húsipar: nem azonnal dolgoz fel (...). Viszont ha valaki keveset hazudik magának, nagyon kevéssé választódnak el az álmai az ébrenléttől.
Beteges lelkiállapotban álmaink sokszor hihetetlenül plasztikusak, élesek és rendkívül hasonlatosak a valósághoz. Lehetetlen képek villannak fel néha, de ugyanakkor a körülmények és a történés egész folyamata annyira valószerű, olyan sok apró, váratlan, de művészileg tökéletesen odaillő részlet egészíti ki őket, hogy ébren ki nem gondolhatta volna az álmodó, még ha olyan művész is, mint Puskin vagy Turgenyev. Az ilyen kóros álmok mindig sokáig megmaradnak az emberben, és az amúgy is megrongált, felzaklatott szervezetre erősen hatnak.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A hallgatás egy fajtája: bámul az éjszaka, és álomba merül. Azt hiszem, ilyesféleképpen vagyunk a halállal... ámulva alszunk.
David Herbert Richards Lawrence
Az álmaim néha annyira valóságosak, hogy nehéz elhinnem: csak a tudatalattim szüleményei. Néha úgy tűnik, mintha az Álom ténylegesen létező ország lenne, valóságos földrajzi koordinátákkal, saját szabályokkal és törvényekkel, veszélyes tájjal és lakosokkal.
Hiszek az álmokban (...). Amikor azt álmodom, hogy zavaros víz partján állok, vagy gázolok benne, akkor én már tudom, hogy hamarosan beteg leszek.
Ismerni kell álomképeinket. Közel menni a dolgokhoz, amik rémítgetnek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek.
Az elégedetlenségből születnek az álmok, akinek mindene megvan, az nem álmodozik.
Facebook
Pinterest