Idézetek az álomról
Az álom nem kárpótol a valóságért, a valóság sem az álomért. Az elérhetetlen e kettő között vesztegel.
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy álmodunk, már nem alszunk olyan mélyen.
Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed.
Mindaddig, amíg tart az álom, az álom nem is álom.
Elaludni: feloldódni az álomban. Felébredni: újra forrongó állapotba kerülni.
Bárcsak lenne annyi illedelmesség az álombéli emberekben, hogy ugyanazok maradjanak, és ne váltogassák összevissza az identitásukat.
Vajon hova visz az álom talán túlnan a halálon ami fontos e világon szívetekben megtalálom.
Az álmok teli vannak szellemekkel! Álmokból, halott álmokból, elveszett álmokból, rossz álmokból születettek, álmokból, amelyek szűk kis körökben járnak körbe-körbe, külön csapást vágnak maguknak a világ szövetében, és nem tágítanak belőle.
Az álmok olykor csalókák. Visszatükrözik a lelkünkben kavargó kérdéseket csakúgy, mint a vágyainkat és a félelmeinket.
Álmok. Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan.
Az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék, és ez nem kevés, Jobban fáj az, ha elvész.
A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.
Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám soká, örökkön él.
Ki álmát meg nem érti, Sorsát úgy henyéli, Mint ki fontos, Személyéhez címzett Levelét olvasatlan hagyja. Önmagát kifosztja.
Az ember gyakran elképzeli, hogy miről szeretne álmodni. Éberen annyira vágyunk bizonyos álmokra, amelyek aztán sohasem látogatnak meg bennünket, amikor lehunyjuk a szemünket.