Vers
Kevésre tartlak, hogy ne kelljen túl nagyot csalódnom benned.
Tőled, magamtól már csak azt kívánom: ha találkozunk még, bárhol e világon, ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, avégre termett, hogy mit elért: keresse újra s újra...
Mosolygva várom azt a perczet, Midőn láthatlak angyalom. Midőn epedve nézhetek rád S feléd röppen szó ajkamon. Midőn kezed enyémben érzem, Bár hallgatunk oly csendesen, Nem tudja senki csak mi ketten: Szeressük egymást, kedvesem.
Ha a paradicsomok dinnyék akarnának lenni, bohócot csinálnának magukból. Engem nagyon meglep, hogy annyi ember erőlködik, hogy az legyen, aki nem ő; mi abban a jó, ha bohócot csinálunk magunkból?
Sárkány leszek, tűzokádó, nem kell nekem avokádó. Én királylányt reggelizek, nem is egyet, hanem tizet!
Facebook
Pinterest