Vers
Dísztelen ének ez, mint a hamuszínű Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a semmiségbe megy, Mint a füst. Néma vád, vigasztalan panasz, Nem fogják érteni a boldog emberek, De mindegy neki már, örökre mindegy az.
Valaki mintha rám borulna Kétségb'esésem kínos éjjelén S ezer könyörgő könny ragyogna Bús orcáján, síró szemén... Valaki mintha mellém állna, Szép szeliden megfogná a karom: Nem tudom szétzúzni a szívemet. Hiába akarom!
És vannak mindig olyan percek, órák olyan idő- s lélekjárási zónák mikor az ember úgy véli, hiába kapaszkodik, süllyed vele világa s hogy jobbat, ennél jobbat érdemelne.
Szívverésem sorsot perdít ki helyéből, emlékek rongyai fel-fellobognak, arcom behidegszik gyermekkoromba, belefészkel napjaiba letűnt keservem, s vissza kell szomorodnom újra meg újra kiégett múltba, kopott emlékeimbe.
Ha látnád, milyen elárvult vagyok. Egy könny tűnődik bennem hajnal óta.
Miért térdelek már megint elfáradtam a langyos út megáll velem majd messze fut meleg az út a szív hideg nem üzenek most senkinek nem üzenhet nekem se más minden szó üres vallomás.
Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra.
Valamim elveszett: reményem egy üvegdarabja. Hol a gyűrű? Be szomorú. Üres a foglalatja. Hol van a szó, anyám szava? A messzeség felitta. Hol van a szó, hol van a szó? Nincs, aki visszahozza.
Letarolt kerteknek
Megjő a virága,
Kikeletnek messze tér ki
A táj pusztasága.
De az én szívemnek
Öröme nem jő meg,
Áldozatja lett a bánat
Sötét, bús telének.
Ki voltam én? Mi voltam én? Ki mondja meg nekem? Valami kötél elszakadt: Elment az életem. Elszabadult és nyomtalan Az űrben elbolyong, Mint a nehéz köd-ég mögött A néma napkorong.
Azt mondják, kevesen tudják,
mi is a Boldogság.
Nos, én sem tudhatom.
Csak azt látom, hogy azok,
akik nem én vagyok, azok
mind-mind boldogok körülöttem.
az hideg és szép és nincs oka, és van sokkal szebb szomorúság is, olyan, mint a hajamba gabalyodott varjú: én magam vagyok a kalitkája.
Facebook
Pinterest