Vers
Te vagy a második bőröm
nyaraim - teleim - őszöm
Kikelet átkelni érted
S e veszteség csodaszép, érzed?
Három szerelmes sor, hát ím, legyen.
Három szavadban elfér életem.
Mit bánom aztán, legyen, ne legyen.
Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
Én azt hiszem, hogy Te is félnél
tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.
Ha engemet mennyedbe vinnél,
mélyebbre hullnál a pokolnál.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Ah, a szív is úgy nyilik meg,
Mint sötétben a szemek.
Boldogságban zárva tartja
Rózsaszínü ajtaját,
Az örömnek gazdag árja,
Hogy ne fojtsa el lakát;
Búban, kínban, szenvedésben
Titkos mélyeit kitárja,
Hogy, ha még van, a reménynek
Elfogadja sugarát.
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért olyan halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
Mennyi zaj, és mennyi siető ember!
Hány jövőt ostromló gondolat egy
húszéves fejben! Mennyi örömet kínál
a szerelem!
Ki fénybetartja, felkiált:
- Ilyen szörnyeteg a szívem,
ha szerelem derengi át! -
- hát ha gyűlöl - akkor milyen?
Facebook
Pinterest