Vers
Nem "győz" az "igazság": mindenkor az minősül igazságnak, ami éppen győzött. Az Igazság nem győzhet és nem veszthet. AZ IGAZSÁG NEM HARCOL.
Nincs nyugodalma bent se, de kint se: őt, a segítőt nincs, ki segítse, míg oda-vissza leng, kitaszítva nincsből a vanba, vanból a nincsbe.
Visszamennék-e még fiatalnak ma? E kor nekem oly idegen és durva. Elszökött belőle a szépség és kultúra.
Két bánatom van: egyik, hogy meg kell halnom; másik, hogy addig élnem kell. Két örömöm van: egyik, hogy meghalhatok; másik, hogy addig élhetek.
Nem kívánok korszerű lenni.
(A Kor olykor lehetne én-szerűbb
- de ha nem, hát nem.) Panaszra semmi
okom: viszonyunk ilyenre sikerült.
Eltűnünk majd, s tűnik korunk velünk.
A történet zárt vonalú, s bármily tág: kör, akár az élet. Mitől függ: víg? vagy szomorú? Hogy hol kezded, és meddig meséled.
A fájdalom s öröm betölti szívemet, amíg kezemben érzem átfagyott kezed; némán szemedbe nézek, látod, könnyezem, szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.
Kiszolgáltatsz a boldogságnak
s már nem is tiltakozhatok.
Elmentél s nyomban esni kezdett a hó,
hogy itt maradjon belőled valami.
És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből,
attól piros a képem:
járok azóta hömpölygő huzatban,
utcákat fölsebző zenében.
Ó, szavaim, ti halk sebkötések! Ha ügyetlenül tettem föl, mit ér A fehér pólya bús szívek felett? Művészet, tudás, szeretet, mit ér, Ha átizzik a kötésen a vér? -
Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Facebook
Pinterest