Hasonlat
Néha egy végtag elvesztéséhez hasonlítják valakinek az elvesztését... "Ó, mintha elvesztettem volna a jobb karomat", mondják. De egyáltalán nem olyan. A kar vagy láb nélküli élettel meg lehet birkózni. De egy gyermek elvesztését nem lehet feldolgozni, soha nem lesz könnyebb.
A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserű, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízű vagy kakukkfűzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani.
Ha nincs az embernek célja (...), az olyan, mintha örökké futna, de soha nem érne sehová.
Szerelem nélkül megházasodni épp oly csúf és férfiatlan dolog, mint misére járni a hitetlennek.
A házasság olyan, mint a háború. Egy idő múlva senki sem tudja megállapítani, ki volt a győztes és ki a legyőzött.
A házasság metszőollóhoz hasonlít. Nem lehet elválasztani egymástól a két pengét, még ha olykor eltávolodnak is egymástól. De ha bárki kettejük közé kerül, együttes erővel bánnak el vele.
A karácsony olyan, mint egy találkozás, amely után minden megváltozhat - csak rajtunk múlik. Belső találkozás, családosnak, magányosnak egyformán. Tudunk-e vele mit kezdeni, elhisszük-e, hogy itt van, eljött és igaz? Reméljük, igen.
A novellaírás olyan, mint egy nagyon hosszú beszélgetés önmagammal, ahol felszínre tudnak kerülni dolgok.
A gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy. Olyan, mint egy ajtók nélküli szoba, és az, ami ott történik, meg mindaz a harag és fájdalom, amit az ember érez, arra való, hogy ott is maradjon, senki másnak semmi köze hozzá.
A nők olyanok, akár az őzek (...). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket.
Minden alkalommal, amikor egy bűvész kitalál egy trükköt, ahhoz fel kell találnia a kellékeket is. Ez olyan, mintha a zongorista minden zongoraszonátához fel kéne találja újra a zongorát.
Facebook
Pinterest