Hasonlat
A házasság olyan, mint a forró fürdővíz, mire megszokjuk, már nem is olyan forró.
A házasság egy olyan könyvhöz hasonlít, amelynek az első fejezete lángoló költemény, a többi próza.
A hatalom tudás nélkül olyan, mint az életlen balta. Összezúz, ahelyett, hogy egyengetne.
Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.
Amikor valamilyen problémát sikerül megoldani, az olyan, mint amikor egy rejtvény kulcsát találja meg az ember. Vagy egy sakkjátszmában a kulcslépést. Egyszerre hirtelen minden világos, tiszta és érthető lesz. Ezek a legvonzóbb pillanatok a matematikus életében.
A számítógép egy adottság, ugyanúgy a környezetünkben van, mint ahogy egy falusi gyereknek a csirkék.
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
A hangszerelés egy kicsit olyan, mint a festőművész festékei. Zenei színek vannak a fejünkben, és a paletta végtelen. A különbség csupán az, hogy a művész maga alkotja a képet, a zeneszerző viszont másokra bízza, hogy előadják, amit írt.
Az utolsó próba és az első főpróba közötti időszakban vannak a "technikai próbák". Minden újsütetű írónak azt tanácsolom, hogy ilyenkor vegyen ki szabadságot. Olyan, mint nézni, ahogy nő a fű. Harminc másodperccel az után, hogy az ember kényelmesen helyet foglalt, hogy megtekintse élete művét a színpadon, valaki mikrofont ragad, hogy behangolja a fényeket. Vagy összeomlik a díszlet, és mindenkit elküldenek két órára, miközben az agyonhajszolt színpadi személyzettel, akiket az idegbajos főnökük hajt, üvöltözik velük a rendező, aki a színfalak mögött dolgozó háttérmunkásokat vegzálja, s ezalatt azon lovagol, hogy a producer a leginkompetensebb alak az egész színházi világban.
A katasztrofális musicalek olyanok, mint a domboldalról lezúduló, sofőr nélküli, elszabadult kamionok. Képtelenség lefékezni, és visszafordítani azokat a monstrumokat.
A mosoly olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés, mellyel élni segítjük egymást.
Az országoknak megvan a maguk válsága, mint a hegyeknek megvan a maguk tele. Egy túl hangosan mondott szó néha lavinát okoz.
Félni az átmenettől, félni a haláltól olyan, mintha félnénk a valóságtól, félnénk a naptól.
A lelkiismeret fogaskerékhez vagy körfűrészhez hasonlóan forog körbe-körbe, és reszeli a lelkünket. Iszonyúan fáj, mikor valami nagyon rosszat teszel, csak úgy fröcsög a vér. De nem tanulsz belőle, és a végén a fogak eltompulnak, a lelked elvarasodik, és már nem érzel semmit, hiába forog a fűrész.
Az ember fizikuma annak függvénye, hogy mit fogyaszt, ahogy az üzemanyag meghatározza a motor járását.
Facebook
Pinterest