Élet értelme
Mintha kedélyünk azon múlna, hogy
történik-e valami egyáltalán. És ha nem, és nem és
nem, akkor fölmerül lassan a kérdés, mint egy bója:
élünk-e? És ha eztán sem történik velünk semmi,
akkortól a kérdésnek mosódik el az értelme.
Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.
Aki szeretni tud, annak mély meggyőződése, hogy van értelme az életnek. Aki nem tud szeretni, a jólét, a fogyasztás, a Mallorcán eltöltött szabadság, a zöldövezeti ház és a jacht ellenére boldogtalannak érzi magát.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.
- Semmi haszna nincs, hogy az ember nézegesse a naplementét (...).
- Mégis nézem. Naplementék és más effélék azok, amikért élek.
Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, mi a fontos, és mi nem.
Az élet célja az, hogy élhessek. Hogy életben maradhassak. De miért cél ez? Mert élni jó, élni kellemes? Vagyis a kellemesség állapota a cél? Vagy azért akarok életben maradni, mert meghalni vagy nem létezni rossz? Vagyis az élet célja a fájdalom és a szenvedés elkerülése? Vagy azért akarok életben maradni, hogy megismerjem a világot? De miért fontos az, miért cél az, hogy egy halandó lény megismerje a világot? Van valami tágabb keret, amelyen belül ez a megismerés fontossá, értelmes céllá válik?
A biológiának köszönhetően aggyal rendelkezünk, amiből az élet faragja ki az értelmet.
Úgy élni a világban, hogy nem ismerjük a világ értelmét, olyan, mint egy nagy könyvtárban bóklászni, de meg sem érinteni a könyveket.
Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserűségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés.
Az élet értelmetlen, (...) az ember létezésének nincs célja, (...) porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában.
Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.
Facebook
Pinterest