Élet értelme
Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.
Miért ne valljuk be rögtön, hogy nincs semmi, aminek lenne értelme, és akkor legalább élvezhetjük azt a semmit, ami van?
A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időt valahogy. Az emberek élete nem valahonnan valahová tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket. Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség előli elfoglaltságokba menekülés. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.
Ha létünknek csak egy isten adhatna értelmet a túlvilági örök boldogság felkínálásával, akkor valóban nem lehetne más célunk, mint hogy parancsai szerint élve ezt elnyerjük. A valóság ezzel szemben az, hogy az életnek csak egyetlen célja van: az élet fenntartása, és ezen túlmenően önmagában nincs más értelme. Az életben viszont kitűzhetünk értelmes célokat, s ezeket elérve boldogok lehetünk, ha megtanuljuk a kudarcokat is elviselni és van erőnk újrakezdeni.
- Mi az élet értelme?
- Az nincs. Abszolút semmi. Az egész valami véletlenszerű történés, amit nem irányít semmilyen magasabb erő, élsz, amikor élsz, aztán meghalsz, aztán eltemetnek... ez az élet körforgása.
Azt, hogy a pénz interszubjektív valóság, viszonylag könnyű elfogadni. A legtöbb ember azt is örömmel elismeri, hogy a görög istenek, a gonosz birodalmak és az idegen kultúrák értékei csak a képzeletben léteznek. Azt azonban, hogy a mi istenünk, a mi nemzetünk és a mi értékeink is puszta fikciók, már nem akaródzik elfogadnunk, mivel ezek azok a dolgok, amelyek értelmet adnak az életünknek. Hinni akarunk abban, hogy az életünknek van valami objektív értelme, és hogy az általunk hozott áldozatoknak nem csak a fejünkben létező történetek szerint van célja. A valóságban azonban a legtöbb ember életének csak az egymásnak mesélt történetek keretein belül van értelme.
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót teszünk,
áldozatot hozunk
és lemondunk valamiről,
türelmesek vagyunk és elnézők,
ha megbocsátunk egymásnak,
mit használ az,
ha minden napot újra kezdünk
reményben és hűségben,
- de a szeretet és mi magunk is
egyszer a múlandóság
sötétjébe hullnak...
Az élet értéke azokban az értékekben van, amelyet magunk hozunk létre, azaz mindenki saját maga adja meg életének értelmét.
Nem hiszem, hogy az emberi életnek jövőbe mutató vagy összegező értelme volna. Az egyes dolgainknak, amiket csinálunk, azoknak mindig van valamilyen céljuk. Szeretném elérni ezt a poharat, ezért utánanyúlok, és így tovább. Ezt jogtalanul kiterjesztjük az egész létünkre, pedig ilyen értelemben nincs az életnek értelme és célja.
Az "értelem" szónak csak az egyéni emberi élet szintjén van jelentése. A világmindenség létének nincs "értelme".
Filozófiailag nincs értelme az emberiség létezésének céljáról vagy értelméről beszélni.
Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy az életnek nincsen értelme, de világosabban látom, hogy az tart életben minket, s az mozgat előre, hogy keressük ezt a nem létező értelmet, a megállítható pillanatot.