Vavyan Fable

Olyként hajolt a koporsó fölé, akárha csecsemőjében vagy alvó kedvesében gyönyörködne, selymes szálú, kibontott haját szellő borzolta, nyakán ritmikusan, puhán lüktetett egy ér.

Képzelet

Az emberek úgynevezett műveltebbike imád úgy tenni, mintha mindent értene. Aztán evégből túlkomplikálják a dolgokat, és belesülnek.

Hát csak úgy szeress, ahogy szeretni érdemes. Semmivel sem törődve, szabadon hagyva engem.

A ragyogó Hold lassan átsugározta az égboltot, s ahogy átadta fényét, ő maga valamelyest meghalványodott. Föld és menny egymás világosságát tükrözték oda-vissza.

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni.

Gyerek vagy, s mint olyan, kiszámíthatatlan.

Rádöbbent, milyen termékenyítő az egyedüllét, amelytől a legtöbben szorongva rettegnek, s hinni vélte: némelyik magányost azért gyötri tébolyulttá a magában-lét, mert rossz a társasága.

Nem iszol, nem dohányzol, nem lélegzel. Nem halsz meg rákban.

Nem látni és nem érezni. Ez az én nagy kalandom.

Vesztegesd meg magad: légy boldog!

A női lélek olyan kusza, mint a pamutgombolyag, amellyel 4-5 macska gurigázott álló nap.

Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.

A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni a nőről, akit használ, ámde nem szeret. Mihelyt szerelmes lesz, tekintete elbutul, szava elapad. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. E gondolatokhoz illetéktelen az idegen fül.

Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.