Vavyan Fable

Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz.

Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent.

Az élet, szépem, olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod a hangszeredből azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted.

Giccs: az, ami túl szép ahhoz, hogy igazán szép legyen.

Csak veled járhatom be a misztikus teljesség tájait, csak veled, általad, tőled lehetek önmagam, csak te jöhetsz a közelembe, minél közelebb: te vagy az áhított felem, veled leszek egész.

Az élet egyetlen értelme maga az élet.

Ne feledd: csak a hazugság üvöltözik!

Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.

Én fűvel-fával toleráns vagyok, viszonzást remélve.

Nem lehet ok arra, hogy ne akarnék a hónom alá csapott kispárnámmal beállítani hozzád.

Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam. Avarszőnyeg lett belőle.

Egy irányzat van: a színvonal.

Nagypapa belihegett, barackot nyomott a fejünkre, és egyből kérdezte: mi leszek, ha nagy leszek. Mondtam: búgócsiga, mert marhára unalmas, hogy a felnőttek folyton ezt firtatják.