Vavyan Fable

A dolgok fonákját is meg kell nézni. S ha valami égbekiáltóan fontosnak vélt dolog a fonákja felől nézvést nevettetővé válik, még ha keserédes is a kiváltott nevetés, máris tudhatom: az a dolog olyannyira nem fontos, hogy szinte teljesen lényegtelen. Nem is érdemel ennél több energiabefektetést.

Mi sohasem fogunk ugyanarról beszélni (...). A férfiak mézesbödönről álmodnak, a nők kanálról.

A férfiakban mindig is csak a hibákat szerettem. Ami azt illeti, volt mit szeretni rajtuk.

Azt, amik vagyunk, a szavak csak sejtetik, el nem mondhatják.

Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek!

- Mit lehet várni egy pasastól? - Te mit vársz tőle? Legyen vasból az ökle, nemesből a lelke? - Kevés. Ő maga azért legyen emberből.

Barátság: finom fészekmeleg. Összegömbölyödsz benne, és jól érzed magad. Csak annyi kell hozzá, hogy megtaláld azt, akit szeretni mersz.

Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.

A boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll. A boldogság hajlékony, illékony, finom dolog, ennélfogva nem is mindig ordibál, hogy: Hé, megjöttem, itt vagyok! Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár. Légy rá nyitott!

Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős... túl könnyű lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?... Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély.

A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott.

Nagy érzéseinket leváltották az olcsó kis hangulatok. Az veszett el belőlünk, ami emberi. Micsoda hiányérzetek gyötörnek bennünket?!