Jane Austen

Aki csak kevéssé szenved, legyen büszke és bátor, amennyire kedve tartja, álljon ellene a sértéseknek, dacoljon, vagy fizessen rosszal a rosszért... én nem tehetem. Én érzek...

Ó, mi könnyű annak, akinek bánata nincs; mily könnyen beszél az önuralomról!

Ahol az elme talán vonakodik meggyőződni, mindig talál tápot kételyeinek!

Sosem akarok senkit megsérteni, de oly ostobán tartózkodó vagyok, hogy gyakran nemtörődömnek látszom, amikor csak velem született félszegségem tartóztat. Gyakran gondoltam el: a természet bizonnyal arra szánt, hogy alantas társaságban leljem kedvem, oly kevéssé érzem magam kellemesen előkelő idegenek között!

Az ifjú elme elfogultságában van valami nagyon szeretetreméltó, és az ember valósággal megsajnálja, amikor már az általános vélemény elfogadására hajlik.

Minden ellemeskedő közhelytől iszonyodom; s ezek közül is a leggyűlöletesebb, hogy "kiveti a hálóját", meg "szíveket ipor". Célzatuk durva és alantas; s ha valaha még elmés mondásnak számítottak is, eredetiségüket réges-rég kikezdte az idő.

Ilyen legyen egy fiatalember. Akármi is a kedvtelése, benne lelt buzgalma ne ismerjen mérsékletet, s ne hagyjon benne fáradtságérzetet!

A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét.

Annak ellenére, hogy az egy és örök vonzalom eszméje oly elbűvölő, annak ellenére, hogy azt hisszük: az ember boldogsága egyetlen személytől függ - nem igaz, nem illő, nem lehet, hogy úgy legyen.

Ha egy férfi nem tud mit kezdeni az idejével, nem bántja a lelkiismeret, ha a másokéval visszaél.

Magam is, csakúgy mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni.

Nem törekszem kiválóságra; s nincs okom remélni, hogy valaha is elérhetem. Hála legyen az égnek! Senki nem kényszeríthet rá, hogy lángész avagy szónok legyek.

Nem az idő, nem is alkalom szabja meg a meghittség mértékét - csakis a hajlandóság.

Amikor az ember bánatos, semmi sem jelenthet oly enyhítő balzsamot, mint ha az övéhez hasonló gyötrelmekről hall!

A mesterkéletlen magatartás soha nem célravezető szerelmi ügyekben; az a leány született ostoba, akinek e viselkedés természetéből fakad, vagy épp ezt színleli.