Jane Austen
Nem mindnyájan születünk szépnek. A tenger pedig kétségkívül nem szépítőszer, és a tengerészek bizony idő előtt öregszenek, ezt gyakran megfigyeltem, nagyon hamar elvesztik fiatalos külsejüket.
Aki a tengerészetnél szolgál, jobban ki van téve annak a megaláztatásnak, hogy fölébe emelkedik olyasvalaki, akinek apját az ő apja szóra sem méltatta volna, ráadásul idő előtt veszti el vonzó külsejét, és válik visszataszítóvá, sokkal korábban, mint az élet más területén.
Gyakran éppen az a legkínosabb, ha a megszokottól eltérően cselekszünk vagy viselkedünk.
Egy nő ne menjen férjhez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.
Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.
Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.
Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább a magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát.
Igen nehéz eltalálni, kiben bízhatunk, az ifjú urak ugyanis sosem tartják a szavukat egy napnál tovább.
A veszteség is lehet néha nyereség.
Ahol igaz szeretet fűzi össze az embereket, ott a szegénység is gazdagság.
Ha a szív igazán csügg valakin, jól tudom, mily kevéssé örvendeztetheti meg bárki más figyelme.
Igen furcsa, hogy bármilyen csinos is egy nő, saját neme soha nem ismerheti el anélkül, hogy ne tartanák rögtön ádáz ellenségnek vagy megrögzött hízelgőnek.
Helytelen viselkedés! Ó, Mrs. Weston, ez nagyon enyhe kifejezés! Sokkal, de sokkal több volt ez helytelen viselkedésnél! Nem is tudom megmondani, mennyivel kisebb lett a szememben! Igazi férfi nem lehet ilyen! Hiányzik belőle minden becsületes őszinteség, szilárd kitartás az igazság és az elvei mellett, minden ravaszkodás és alacsonyság megvetése, amit az igaz férfinak élete minden cselekedetében tanúsítania kellene.
Nem szabad mindjárt azt képzelnünk, hogy szándékosan bántott meg bennünket. Egy csupa élet fiatalembertől nem várhatjuk, hogy mindig óvatos legyen és körültekintő. Az embert gyakran csak a hiúsága téveszti meg.