Jane Austen

Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkűség vagy lelkierő.

Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt.

- Az én fogalmaim szerint (...), jó társaság az, ha okos, művelt emberek jönnek össze, akiknek van miről beszélniök; én csak az ilyet nevezném jó társaságnak. - Téved (...), az olyan nem jó, hanem a legjobb társaság lenne. A jó társasághoz elegendő a születés, a műveltség és a jó modor... ámbár a műveltség nem is olyan lényeges. Igazán csak a születés és a jó modor fontos; egy kis tanultság persze nem árt a jó társaságban; ellenkezőleg, igen hasznos.

A családi kapcsolatokat mindig érdemes ápolni, amint a jó társaságot is helyénvaló keresni.

Egy huszonegy-huszonkét éves fiatalember elképzelése arról (...), mi az "igazi" jó modor, teljes képtelenség, senki a világon nem süthet ki ennél ostobábbat. Annál, amit fiatal korában tesz az ember, s ahogyan teszi, már csak az nagyobb bolondság, amit mindezzel el akar érni.

Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse.

Mikor házasemberek elkezdik hajtogatni nekem: "te is másképp beszélsz majd, ha nős leszel", erre csak annyit mondhatok: "én bizony nem"; mire megint csak az a felelet: "de mennyire!", és ezzel aztán vége is.

Szelíd modorral párosult erős lélek. (...) Ilyen asszonyt szeretnék. Persze beérem valamivel kevesebbel is, de sokat nem engedek. Ha ez bolondság, legyek bolond, de sokkal többet töprengtem már ezen a kérdésen, mint amennyit férfiak általában szoktak.

Készen állok, hajlok arra a bolondságra, hogy megnősüljek. Megkérem én a kezét bárkinek tizenöt és harminc között. Egy kis szépség, egy kedves mosoly, néhány hízelgő megjegyzés a tengerészetre, ennyi nekem elég is, s elveszett ember vagyok. Mi kell még egy tengerésznek, aki nem forgolódott annyit hölgyek között, hogy túlságos igényekkel lépjen fel?

A betegápolás nem a férfi dolga, nem az ő területe. A beteg gyerek mindig az anyjáé, hiszen az anyai érzés diktálja így!

Ha az ember egy bizonyos körből átkerül egy másikba, még ha az csak három mérföldnyire van is, többnyire teljesen másfajta társalgás, nézetek és eszmevilág közepébe csöppen!

Csinos nő, csavaros eszű és kizökkenthetetlenül kellemes modorú, s mindez messzemenően veszedelmesebb, mint a szép arc és alak puszta vonzereje!

Mennyire kéznél vannak az érvek, hogy helyeseljük, amit amúgy is szeretnénk!

Illendőségi látogatásra igen ajánlatos mindig egy gyermeket is elvinni, hogy megfelelő beszédtárggyal szolgáljon!